– Ha egy egyházközség átgondoltan beillesztette missziós stratégiájába a hittanoktatást, akkor az támogató helyzet. Ellenben ha a gyülekezetből hiányzik az efféle missziós látásmód – aminek több oka is lehet –, akkor az a közösség elszakadhat az iskolai hittanoktatásban részt vevő gyermekektől és szüleiktől, akik így lehet, hogy sohasem találkoznak a lelkipásztorral, a gyülekezet közösségével – állítja Lenkeyné Teleki Mária lelkipásztor, a Dunamelléki Katechetikai Támogató Szolgálat (DKTSZ) vezetője. Úgy véli, a helyzet jobb, mint korábban, mert a fakultatív, délutáni iskolai hittanoktatás rengeteg nehézséget hordozott. Szerinte akadnak olyan gyülekezetek, amelyek a létükért küzdenek, és ebben a helyzetben érthető, hogy forrásaikat inkább az életben maradásra fordítják, mintsem az iskolai hittanoktatás támogatói hátterének biztosítására.

Úgy látja, éppen ezért fontos, hogy a Magyarországi Református Egyház különböző szolgálati ágai és a támogató szolgálatok között legyen eszmecsere, információáramlás. – Legyenek közösségben, hogy tudjanak együtt gondolkodni, közösen tudják felmérni azt, ami meggazdagító, ami hiányt okoz, és együtt „nézzenek rá” egy-egy gyülekezetre – hangsúlyozza.