... oktatja esküvő előtt a lányát: „Kislányom, egy jó tanácsot szeretnék adni neked: soha ne vitatkozz a férjeddel, azonnal kezdj el sírni.” Humornak szánták ezt egy rejtvényújság lapján, de valódi tapasztalati bölcsességet, pszichológiai mélységet is hordoz. Nem arra a taktikára utalunk, amelylyel némely nő gyakran (vissza)él, mert ügyesen lehet vele manipulálni a tehetetlen férfiakat. Amikor nincs észérvük az ellenkezésre, magyarázatuk egy hibára, vagy csak nem merik kimondani az akaratukat, egyszerűen sírva fakadnak. Ez a váratlan fordulat megakaszt minden vitát, befagyasztja a számonkérést, nagyszerű érzelmi fegyver.

Könnyekkel nem lehet vitatkozni. Lehet bűntudatot vagy szánalmat kelteni, vádakat elnémítani, azaz manipulálni. Olcsó játszmákhoz vezet, ha beválik. A bölcsesség nem ebben van. Tovább elemezve a fenti viccet, ez az anya fontos jelenségre mutat rá. A férjek jobban szeretik a gyöngének mutatkozó feleséget, mint az erős, határozott nőket. Utóbbiak ugyan imponálhatnak nekik távolról, de mellettük élve úgy érezhetik, hogy nincs szükség az ő erejükre, tehetségükre, segítségükre.

A feminista nők általában nem is szülnek, nevelnek gyereket, vagy ha mégis, erősnek mutatkoznak, mindig rendíthetetlennek akarnak látszani. Azt sugallják, hogy jól megvannak ők maguk is, egyedül is megbirkóznak a feladatokkal, tudják hordozni a terheiket. Ez azonban elbizonytalaníthatja az erős férfiakat, mert úgy érezhetik, ők nem is adnak hozzá a kapcsolathoz semmit. Nem kellemes érzés. A nemek közötti kapcsolatban könnyen fölborul a kényes egyensúly. Az anyák valóban gyakran erősek és harciasak is, ha kell. A gyermekükért a kőfalon is átugranak, oroszlánokkal is szembeszállnak.

A kánaáni asszony nem sértődik meg a visszautasítástól, a morzsákért is megalázza magát beteg lányáért, Jézus elismerően beszél a hitéről (Mt 15,21–28), mert egészen más az az erő, amely hitből és szeretetből fakad.

Temetést jelentett be egy férfi összetörve: „Anyám tette elém az ételt minden reggel, délben, este. Mindent ő intézett. Mindent megcsinált. Kettesben éltünk, amióta apám nincs. Most, hogy vége, meghalt, nem tudom, mi lesz. Nem akarok felnőni! Gyerek akarok maradni!” – bőgi bele a világba, mint egy kisgyerek. Elmúlt már ötvenéves. Nem tud itt élni, el kellene mennie külföldre. Semmilyen nyelven nem tud, csak magyarul, de valamit kellene csinálni. Lassan nyugdíjas lesz, betegeskedik. Keserű, céltalan és kétségbeesett. Az erős anya mellett nem akart, nem tudott felnőtté válni. Vigyáznunk kell az erőközlésre a kapcsolatainkban.