Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Czanik Péter nyugalmazott református lelkész osztja meg velünk gondolatait.

Az anyák ünneplésének hagyománya az ókori Rómáig nyúlik vissza. Több keresztyén nemzet a feltámadás utáni negyedik vasárnap tartotta. Az ezerhatszázas években szokás volt az anyagyülekezetet is meglátogatni e napon.

Az Istennel való kapcsolatunk nemcsak a hitéletünket érinti, hanem áthatja az élet teljességét. Vagyis minden kérdésnek van teológiai, bibliai, Istennel kapcsolatos következménye. Isten minden helyzetre nézve meghatározó. Fordítva is igaz: Isten megoldása, az evangélium nemcsak a hitünket változtatja meg, hanem az életünk teljességét.

Azért imádkozunk és cselekszünk, hogy Isten fordítsa javunkra a megpróbáltatásokat, újítson meg bennünket – hangsúlyozta az új lelkészi elnök, Steinbach József püspök Balatonszárszón, a Zsinat ülésén.

Ma is hálatelt szívvel mondhatom: „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” Ezt még konfirmációm idején nagymamámtól és Szilháti Sándor lelkipásztoromtól kaptam – vallja Patkós Attila, a sokoldalú pszichológus és presbiter, gépészmérnök, tanár, vallástörténész, előadóművész. A lélekgyógyítás evangéliumi missziójáról, Eger szakrális kincseiről, a holtig tanulás igényéről beszélgettünk vele.

Átmeneti szolgálat az enyém. Őszinte vágyam, hogy visszanyerjük hitelünket a külvilág előtt, egy embereket szerető, Krisztus evangéliumát hirdető, Isten dicsőségét minden területen munkáló, sokak által megbecsült egyházzá formálódjunk. Ebben mindenki szakértelmére, segítségére, véleményére számítok – nyilatkozta lapunknak a balatonszárszói zsinati ülésen Steinbach József, a Zsinat újonnan megválasztott lelkészi elnöke.

Az anyák gyakran erősek és harciasak is, ha kell. A gyermekükért a kőfalon is átugranak, oroszlánokkal is szembeszállnak. A kánaáni asszony nem sértődik meg a visszautasítástól, a morzsákért is megalázza magát beteg lányáért, Jézus elismerően beszél a hitéről (Mt 15,21–28), mert egészen más az az erő, amely hitből és szeretetből fakad.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. Az e heti bibliai szakaszhoz kapcsolódóan Szetey Szabolcs írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást nyújt a szöveg jobb értéséhez.

Lelki területen igénylik a megértettséget, elfogadást, empátiát, szeretetet – mint mindnyájan. Ők azonban a szeretetet, elfogadást sokszor jobban értékelik, mint egy átlagosan fejlődő gyermek. Ezért egy-egy elfogadó, szerető tanár óriási változást hozhat az életükbe – vallja Szerző Nelli gyermekpszichiáter szakorvosjelölt. A autizmus hónapja alkalmából beszélgettünk vele.

– Mindenkinek szárnyakat próbáltunk adni. De ahhoz, hogy a szárnyak kinőhessenek, az alapokat le kellett tenni, így tudnak megtanulni repülni – vallja a Viki és Attila házaspár, összegezve az alapelveket. Több mint harminc éve nevelőszülők; három saját gyermekükön kívül több mint tíz csemetét neveltek fel és indítottak útjára hitben, szeretetben.

Az ajtó maga a lehetőség. Amely fogad, amelyen be lehet lépni és élni azzal, amit az Isten ad. El lehet jönni és elkérni azt, amire vágyik a lélek. Kiki maga tudja, forgatja a szívében azt a benső indítékot, amelyet magával hoz, cipel, hordoz, és amelyekből kiindulva kérdéseket fogalmaz meg. Megoldásokat keres. Azon a helyen, ahol csak ő és az Isten tartózkodik éppen...

Egy elfeledett, 2009-es cikk – Paszternák István tollából – azt mutatja meg, miként lehet a miénk, a reformátusok közösségeinek ünnepe május 22. Töltsük meg mi tartalommal, nem várva szervezésre, iránymutatásra, tegyük a közösségünk összekapaszkodásának, Isten felé fordulásának ünnepévé! Egy ünnepséget el lehet halasztani, de az ünnepet nem.

A kalotaszegi Zsobok református közösségében – egy lelkész házaspár jóvoltából – a '90-es években létesült iskola és gyermekotthon felvirágoztatta a települést. Nagy Alpár Csaba lelkipásztor reméli, a magyar közösségek adományai megmenthetik az időközben veszélybe került iskolát és a gyerekeket.

Amikor a Bocskorás lelkész házaspár Kanadába költözött, a hittan még nem volt kötelezően választható tanóra, így nem csoda, hogy a számontartás módosult. – Mi úgy mentünk Kanadába, mintha misszióba, kiküldetésbe indultunk volna – vallja a feleség. – Erre a feladatra utaztunk el. Tíz év kanadai szolgálat után költöztek haza nemrégiben.

A XVIII. századi tudós, költő Kalmár György szép kifejezésével „drágakőnél gyönyörűbb” édes anyanyelvünket gyakran keseríti pontatlan, félreérthető fogalmazás, idegenszerűség, stílustalanság. A beszéd, az írás szürkül, gondot okoz a megfelelő szó meglelése. Anyanyelvi kapuőr rovatunkban Arany Lajos óvja-védi közös kincsünket.

Isten nagyon szeret minket, és mindent megtesz értünk, akkor is, ha mi „elveszünk”, vagy elbújunk előle. Ha nem akarjuk magunkat megmutatni neki. Ő akkor is megkeres, felforgat mindent, és akármennyire szeretnénk is eltűnni a szeme elől, megtalál, mert fontosak vagyunk neki.

– Ha mint espereshez fordulnak hozzám a kollégák, szeretném, ha tapasztalnák – még ha nem tudom is azonnal orvosolni a problémájukat –, törődőm velük, szeretettel fordulok feléjük, hiszen minden gyülekezet rendkívül fontos a számomra. Remélem, ezt éreztetni is tudom velük.