A címben hivatkozott fogalom arra a megkülönböztetésre utal, amelyet a római katolikus egyház tesz az ünnepek között. A parancsolt ünnep – a Magyar Katolikus Lexikon szerint – „olyan nap, amelyet a katolikus egyházban szentmisével és munkaszünettel kell megszentelni. Hanyagságból történő elmulasztása halálos bűn. Kötelező megtartása különbözteti meg a tanácsolt ünneptől és kisebb közösségek fogadott ünnepétől.” 2010. május 19-én ezzel a címmel jelent meg egy véleménycikk Paszternák István tollából az azóta már az internet süllyesztőjében végképp eltűnt majus22.org honlapon.

A portál arra volt hivatva, hogy az akkor éppen frissen bevezetett református egység napja első megünneplését előkészítse, népszerűsítse, és az egész ünnepet legitimálja az egyházi közbeszédben. Nem tudom, emlékszik-e még valaki erre a cikkre, ahogy abban sem vagyok egészen bizonyos, arra emlékszik-e valaki, honnan indult a református egység napja – s ennél a kérdésnél nem is annyira a Generális Konvent vitáira vagy az ünnep deklarálásának akkor még erősen hangsúlyozott politikai dimenzióira gondolok, hanem azokra a narratívákra, az egyházi közbeszédnek azokra a nagy elbeszéléseire, amelyek elmondták nekünk, „talaj menti” reformátusoknak, mit is kell gondolni erről az ünnepről.