Tizenhat év dunántúli püspöki szolgálat után választották meg nem mindennapi történelmi helyzetben a Zsinat lelkészi elnökének. Milyen feladatok állnak a következő két és fél évben a Magyarországi Református Egyház előtt? – kérdeztük Steinbach Józseftől.

Az elmúlt három évben átfogó egyházépítő folyamatok indultak el mind az anyaországban, mind a Kárpát-medencében. Ezeket a munkákat szeretném továbbvinni, építve Isten országát. A másik nagyon fontos feladat, hogy a megbomlott egységet helyreállítsuk. A megelőző három évben örömmel éltük meg az összetartozást az Elnökségi Tanácsban, a közösségeinkben. Ma a sajtótájékoztatón és az azt követő ebéden újra éreztük ezt. Az Úr oldja a feszültséget, és én Isten méltatlan szolgájaként az együvé tartozást szeretném munkálni azok között is, akik csalódtak bennünk, akiket megbántottunk. Ehhez hátrébb kell lépni, az aktuális közéletből kivonulva, szereplésünket újraértelmezve. Az előttem álló idő nem hosszú. Átmeneti szolgálat az enyém. Őszinte vágyam, hogy visszanyerjük hitelünket a külvilág előtt, egy embereket szerető, Krisztus evangéliumát hirdető, Isten dicsőségét minden területen munkáló, sokak által megbecsült egyházzá formálódjunk. Ebben mindenki szakértelmére, segítségére, véleményére számítok. Egyben köszönöm azt a sok szeretetet, megtisztelő bizalmat, amelyet kaptam.

A személyes életében milyen változást hoz majd ez az új tisztség?

Öt napja derült ki, hogy Pásztor Dániel püspök mégsem tudja elvállalni a feladattal járó munkaterheket. Félelem volt bennem, hiszen már megérkeztem abba a fázisba, amikor a Dunántúli Református Egyházkerület ügyeit elkezdtem továbbadásra előkészíteni. Ez a változás nekem és a családom számára is az egész életünk átszervezését jelenti. Pedig látom, mennyi pótolnivalóm van feléjük, de áldom Istent, hogy olyan feleségem és gyermekeim vannak, akikkel együtt tudjuk építeni az Isten országát. Mindenben mellettem állnak, és ez óriási segítség. A feleségem türelmes, hűséges, rengeteget segít nekem. Félt és imádkozik értem, ami mindenre elégséges. Nem lesz könnyű az út, de szeretném, ha újra elkezdenénk építkezni, csakis a lényegre összpontosítani, vagyis Krisztus evangéliumának hirdetésére, mert nekünk valójában ez az egy feladatunk van. A bocsánatkérés, az újrakezdés, a tisztulás szándéka mellett nyitunk az egyházon kívüliek felé. Szükséges beszélgetni velük, szóba állni azokkal is, akik mást gondolnak a világról, mint mi.

2024-et az élő Ige évének választottuk. A zsidókhoz írt levélben olvassuk, hogy az „Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait”. Mintha Isten rajtunk kezdte volna a megtisztítást…

Az Ige intés, figyelmeztetés, amelyből megújulás fakad. Isten az egyházát megvizsgálja, jó úton jár-e, és ha nem, felszólít a változtatásra. A belátás szintén az egység felé visz bennünket. Mindannyiunkban ott van a bűnbánat is, amely megtisztuláshoz vezet. Isten Igéje valóban él, hat és igen, kétélű éles kard. Ezt a csodát éljük át most. Elválasztja, ami Istennek nem kedves. Az Istentől jövő figyelmeztetéseket komolyan kell venni, mert következményekkel járnak. Ugyanakkor az élő Ige nemcsak figyelmeztet, hanem biztat is. A próféták az ítélet mellett üdvpróféciát is mondtak. Itt mindannyian Jézus Krisztusra tekintünk, őrá nézünk fel, és tele vagyunk reménységgel. A bűnbocsánatot nyert ember és közösség örömével végezzük a szolgálatunkat, és hisszük, hogy az Úr ebben ad vezetést, erőt, megtartó irgalmat.

A leköszönő Jákob János utódjaként Mészáros Lászlót választották meg tábori püspöknek.

Hogyan lesz egy Koszovót, Afganisztánt és Irakot megjárt katonából a Protestáns Tábori Püspökség vezetője?

Embert próbáló feladatokon keresztül, de mindenekelőtt Jézus Krisztus vezetésével, hiszen nála nincs lehetetlen helyzet. Kerülő úton jutottam idáig, de Isten minden fordulatot, jó és rossz döntést felhasznált az életemben. Asztalosnak tanultam, majd katonai középiskolába jártam, végül rádiófelderítő szakon végeztem. Közvetlenül az iskola megkezdése előtti nyáron hallottam először Jézus Krisztusról Martonvásáron, ahol tizenhét éves koromig éltem. Korábban nem foglalkoztam a hit kérdéseivel. 1988-ban, a bevonulásom után két hónappal a napi Ige a János evangéliumának kilencedik fejezetéből a vakon született meggyógyítása volt. Miután elolvastam a történetet, letérdeltem, megvallottam a bűneimet Jézus Krisztusnak, és elfogadtam őt Megváltómnak. Az érettségi után felvételiztem a Sárospataki Református Teológiai Akadémiára, egyúttal előfelvételivel bejutottam a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolára is. 1991-ben indult újra a tábori lelkészi szolgálat, és az akkori tábori püspök, Takaró Károly szólított meg először, hogy lenne-e kedvem ehhez a feladathoz. Mindeközben a martonvásári gyülekezetem lelkipásztora, Borsos István is biztatott, ő szintén része volt a szolgálatnak. Viaskodtam magamban, visszatérjek-e a honvédséghez, vagy a gyülekezeti lelkészséget válasszam. Végül döntöttem, és huszonnyolc éven át tábori lelkészként dolgoztam a Magyar Honvédségben.

Tizenkét évig szolgált Jákob János püspök közvetlen közelében, és látta, mennyi lemondással és küzdelemmel jár ez a feladat.

Jézus nem ígért könnyű utat, de azt igen, hogy velem lesz és vezetni fog, ám csak addig, amíg odaszánom az életemet, az időmet, a figyelmemet, a türelmemet, a szeretetemet. Ha magabízóvá válnék és elhinném, hogy ez már megy nekem magamtól is, az biztos bukással járna. Erre már sokszor megtanított Isten. A feladat elvégzésében segít majd, hogy olyan kollégák vesznek körül, akikkel csapatot alkotunk. Ez nem „one man show”. Együtt fogjuk végezni, és ezen biztosan meg tud nyugodni az Isten áldása. Ugyanakkor szeretek a katonák között lenni, és tartok attól, hogy püspökként kevesebb időm marad a kapcsolattartásra velük. De törekedni fogok minél többet a bajtársaimmal lenni, hogy a kiépült bizalom fennmaradhasson. Ha a katona úgy látja, nem vagyok hiteles, ha nem élem azt, amiről beszélek neki, elfordul. Hiszem, hogy Isten erőt, bölcsességet fog adni. Nem a magam erejében bízom.

Az MRE 2007. évi hittanoktatási törvényének, illetve a hittanoktatás szervezésének rendjéről és a hittanoktatók zsinati foglalkoztatásáról szóló szabályrendeletének módosítására tett javaslatot egyházunk törvényhozó testületének Bruckner László, az MRE Oktatási Szolgálatának főigazgatója.

Mi adta ennek időszerűségét?

2022-ben a hittanoktatók megbecsüléseként bevezettük előmeneteli rendszerüket, amelyet egyben ösztönzésnek is szántunk. Nemcsak a szolgálati időt ismertük el, hanem az időközben megszerzett magasabb szintű képesítést és a mentorálást is. Most tartunk a bevezetés második lépésénél. Tavaly a szakképzettséget jutalmaztuk, idén a legalább tíz tanévnyi szolgálati időt, jövőre pedig a továbbképzéseket, konferenciákon való részvételt, tudományos munkákat, publikációt vagy tananyagtartalmak és taneszközök előállítását. A mostani jogszabály-módosítás ezt a második lépcsőfokot vezeti be, így szeptembertől várhatóan az összes hittanoktatónk kétharmada további ötszázalékos béremelésben részesülhet. Nélkülözhetetlen, hogy a hittanoktatási jogszabálycsomaghoz hozzányúljunk, hiszen jelentősen változott a pedagógusok és általában a magyar köznevelés jogszabályi környezete.

Milyen visszhangja van a néhány éve bevezetett változásoknak?

Érdekes visszajelzésnek tűnhet, de abból mérjük le az adminisztrációs munkánk hatékonyságát, hogy egyre kevesebb panaszos levelet kapunk. Az elektronikus ügyviteli rendszerünk bevezetése óta sokkal gördülékenyebben zajlik ez a tevékenységünk. Idéntől a hittanoktatók munkáját pasztorizációsan, illetve spirituálisan segítjük. Sokszor munkatársi közösség nélkül, egyedül dolgoznak. Ennek enyhítésére először a Dunamelléken alakítottunk húsz-harminc fős munkaközösségeket Lenkeyné Teleki Mária lelkipásztor vezetésével, hogy találkozhassanak egymással. Meghirdettük továbbá a lelki hétvégéket, amelyek nem módszertani továbbképzések, hanem a hitbeli növekedés színterei. A közösségek kialakításának, működtetésének rendkívüli jelentősége és megtartó ereje van. A kis gyülekezetek így összefogva tudnak közös hittanos táborokat is szervezni.

A törvénymódosítás június 1-jei bevezetése után milyen feladatok következnek?

Az adminisztrációs átalakítások után a Református Pedagógiai Intézet módszertani munkáját igyekszünk még hatékonyabban támogatni. Október 19-én országos katechetikai konferenciát tartunk Budapesten. Már tavaly is több mint tíz tematikus szekciót szerveztünk, idén még jelentősebb résztvevői létszámra számítunk.