A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme

Előfizetek

Magyarként büszkék vagyunk tudósaink nemzetközi sikereire, sokak között a tavaly Nobel-díjat kapott Karikó Katalinra és Krausz Ferencre. A tudomány képviselői és azok eredményei általában elismerésnek és tiszteletnek örvendenek hazánkban.

Méltán soroljuk fel jó érzéssel a rengeteg magyar eredetű találmányt a hazánkba látogató külföldi vendégeknek. Keresztyénként ezzel együtt felmerülhet bennünk a kérdés, hogyan viszonyuljunk a tudományhoz. Úgy, mint egy távoli területhez, amely csak a szakavatottak számára elérhető? Esetleg hitünket elbizonytalanító tényezőt kell látnunk benne? Vagy az egyetlen olyan eszközt, amely racionális választ tud adni a világunk minden problémájára?

A teremtéskor Isten megparancsolta az embernek, hogy művelje és őrizze az Édenkertet, és vele együtt az egész rábízott világot. Ennek teljesítéséhez azonban először meg kell ismerni mind az Úr által teremtett élő és élettelen dolgokat, mind az őketirányító törvényszerűségeket. A tudomány pedig pontosan ezt jelenti. A megszerzett ismeretek birtokában azután új eszközöket, eljárásokat, termékeket hozhat létre az ember, amelyek segítik az életét. Tehát a tudomány művelése egyáltalán nem idegen a keresztyénségtől, sőt annak végzése Isten parancsa.

Sokkal magasztosabb célja is van a teremtett világ minél mélyebb megismerésének. A teremtett élőlényekről, rendszerekről szerzett egyre alaposabb tudás felfedi előttünk a Tervezőjük és Teremtőjük zsenialitását, a dicsőségét hirdeti, és fenségességére mutat, ahogyan a római levélben olvassuk: , Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésénél fogva."

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!