Hogyan gazdagítja a projekt életét, munkáját a Székely Pállal való barátságuk, amely hosszan visszanyúlik a múltba?

Palival egyazon faluban nőttünk fel, Váchartyánban. Van, hogy meglep egy-egy megjegyzéssel, amelyet édesapám mondott neki iskolai hittanórán. Kettőnk között azokon az ifiken kezdődött el igazán a kapcsolat, amikor még csak hárman, a lelkészünk, ő és én jöttünk össze egy szuterénraktárban. Azóta az ifik minden szempontból megnőttek. A közös imádság és az együttműködés egymással valahol itt kezdődött, a Biblia fölött, Isten erőterében. Azóta sokat fejlődtünk, a teológiát mindketten elvégeztük, ez az ismeret közös viszonyítási pont. Ma pedig jól tudjuk egymást inspirálni, erősíteni. Természetesen nem mindig, nem mindenben értünk egyet, de a tiszteletet akkor is megadjuk egymásnak, és nagy energiákat fektetünk be a közös álláspont kialakítása érdekében. Pali jó vezető és rendkívül energikus ember, örülök, hogy az ő kezében van az alapítvány és a projektek.

Az talán kevésbé ismeretes, hogy a videó kat is lektorálják. Mi ebben a minőségében a feladata a BibliaProjektben?

Különböző szempontok szerint ellenőrzöm a szöveget. Először aszerint, hogy azt mondjuk-e, amit az eredeti angol szöveg szeretne. Utána azt, hogy ugyanazok a szavak szerepelnek-e benne, mint a revideált új fordításban (RÚF). Ettől csak akkor tekintünk el, ha a videó kulcsszava másik fordítás szerint jelenik meg, vagy ha szerepel benne egy több részen is átívelő motívum, mert akkor fontos, hogy ugyanazzal a szóval legyen fordítva. Ezt előre kell látnunk, a videók ugyanis egymásra épülnek. Az utolsó szempont pedig az, hogy érthetőség szempontjából mi viszi a legközelebb az üzenetet a magyar nézőközönséghez. És itt a legnehezebb a feladatunk, mert azt akarjuk, hogy egyaránt hű legyen az eredeti szöveghez, a Bibliához és a hallgatókhoz is. Hogy az is értse, aki először látja.

Mennyiben nevezhetjük reformátusnak vagy ökumenikusnak ezt a projektet? Hol helyezkedik el a teológiai palettán?

Ha palettáról beszélünk, akkor ez evangelikál teológiai környezetben született tartalom, ugyanakkor kegyességi irányzathoz nem lehet sorolni, mivel a készítők a biblikateológia tudományterületének a fejleményeit foglalják össze számunkra vizuális formában. Alapvetően azt szeretnénk, hogy mindenkihez szóljon, hiszen az evangélium mindenkié, és mindent megteszünk azért, hogy ez a projekt ne legyen túlságosan egy felekezetre irányuló, bár többségében reformátusok használják. Mózes öt könyvét például a katolikus elnevezés szerint szerepeltetjük. Szándékosan döntöttünk így, hogy ha a katolikus testvéreink nézik a videót, ők is magukénak érezhessék az üzenetet, hiszen hazánkban a keresztyének többsége ehhez a felekezethez tartozik.

Milyen veszéllyel jár, ha valaki teológiailag ellenőrizetlen tartalmakból tájékozódik Istenről és a hit kérdéseiről?

A biztonságot nem az nyújtja, hogy valaki nagyon kardoskodik mellette vagy ellene, hanem azok a bibliai hivatkozások, amelyek benne vannak a videóinkban. Az Ige méri le egy-egy tanítás igazságát, a végső üzenetét pedig az, hogy mennyire bizonyul hasznosnak – a Heidelbergi Káténk kérdései is erre irányulnak. Gergely Ferenc Barnabásnak, volt lelkészemnek egy prédikációban elhangzott szavai jutnak eszembe. Látva az érdeklődő, néha kétkedő szemeket, azt mondta: „Ha nem hiszitek, akkor ellenőrizzetek! Nem kell nekem elhinni semmit sem elsőre, olvasd el a Bibliában!” Ő úgy beszélt hozzánk, hogy azzal értelmes embereket nevelt, és arra buzdított, olvassuk el, ha nem hisszük, csak ne maradjunk kételyekben egy-egy bibliai igazsággal kapcsolatban.

Ha olyan tényezőkről van szó, mint a Szentírásban szereplő eredeti szöveg, akkor pedig a legjobb, ha mindenki a saját lelkészével egyeztet. Én is így tettem, amikor olyan üzeneteket találtam vagy olyasmit néztem, ami számomra új vagy kissé szokatlan volt. Arra is bátorítunk mindenkit, hogy beszéljék meg közösségben az üzeneteket, akár kisebb csoportokban is. Szerintem mindenkit ez a két forrás: a Biblia és a helyi közösség, a lelkész vagy lelki vezető tud biztonságba helyezni. A BibliaProjekt ilyen értelemben jó forrás, mert olyan teológusoknak a szerzeménye, akik ismerik az Igét, és ugyanazon a talajon állnak, mint mi.

Gyakorló lelkészként hogyan használja a BibliaProjekt videóit?

Elsősorban megosztom őket. Szeretném, ha otthon is fogyasztanák ezeket a tartalmakat. Egy hittanóra alkalmával csak egy-egy videórészletet emelek ki, amelyben elhangzik valamilyen fontos üzenet, és arról tudunk beszélni, esetleg megvitatjuk. Ha pedig egy bibliai könyvet tekintünk át, az arról szóló videót nézzük meg először. Amikor prédikációra készülök, az egyik első dolgom, hogy megnézzem, mi a fő üzenete annak a könyvnek vagy levélnek, és hogy annak fényében az én textusom hol helyezkedik el. Innen érthetem meg, milyen szerepe van a könyv egészét tekintve ennek az egy mondatnak, ugyanis ha önmagában nézem, az akár azzal is fenyeget, hogy kiemelem és önkényesen magyarázom. Józanságra int az, ha ezt kontextualizálni tudom, azaz szövegösszefüggésbe helyezni.

Ha a fiatalok jó forrásból, az önök videóiból is tájékozódnak, lelkipásztorként nem tart attól, hogy emiatt kevesebbet lapozzák fel a Bibliát?

Nem az a baj, hogy keveset lapozzák a Bibliát, hanem az, hogy az nem éri el az ingerküszöbüket. Én nem féltem a bibliaolvasó ifjúságot, hogy bármilyen értelemben a videókkal helyettesítenék Isten Igéjét. Azt gondolom viszont, hogy a felolvasott szöveg elsőre nem hagy mély nyomot a fiatalokban, mert még egy hívő embernek is rendkívül nagy erőfeszítésébe kerül megérteni. Nekem a Biblia Projekt kapcsán vezérigém a zsidókhoz írt levél 12. fejezetének 2. verse: „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült.”

Igencsak problémát okoz reformátusként: hova nézzek? A mi templomunk fehér, nekünk nincs hová. Mégis hova nézzünk fel?

Minden ember számára fontos a látvány, ez belénk oltott állapot. Meghatároz minket, és teljesen rossz vagy akár jó irányokba is elvihet. Nem kell fejtegetnem, hogy az internet milyen veszélyeket rejt, és mennyire torz vágyakat ébreszthet az emberben. A bűneset történeténél is azt olvassuk, hogy Éva meglátta, megkívánta, megszerezte. Ugyanez megismétlődik többször a Bibliában: amikor Ákán meglátja a sineári köntöst, megkívánja és megszerzi azt, vagy amikor Dávid meglátja, megkívánja és megszerzi Betsabét. Ez a bűn ritmusa és működése. Emellé oda kell tennünk a jónak a látványát és az Istenre és Jézus Krisztusra irányuló tekintetet mint szükségletet. Krisztussal meg tudjuk törni a bűn erejét, és itt fontos szerepet tölt be a látvány, azaz hogy ezentúl mire irányítjuk a szemünket. Ezért ne nézzünk meg mindent, de Krisztust bizonyos értelemben látnunk is kell. És ha videóban, akkor abban, ha más módokon, akkor úgy.