Az Ige mellett
V. 19. PÜNKÖSDVASÁRNAP
(21) „Meddig sántikáltok még kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt […]!” (1Kir 18)
Aháb tehetséges király volt, de az Úr melletti döntés hiányzott belőle. Most is a pusztulás szélén van az ország (5), úgy, ahogy Illés megjövendölte, mégsem tér meg ahhoz az Istenhez, akit Illés szolgál, hanem ehelyett halálra keresi a prófétát. Pedig lehetett az Urat szolgálni, ahogy tette azt Óbadjá, halálos kockázatot is vállalva (4). Az is nehezen érthető, hogy Izráel országában egy királyné irthatja az Úr prófétáit. Ilyen előzmények után áll szemben egymással a király és az általa halálra keresett próféta. Ami következik, nem a keresztyén egyház útja, de számunkra is vannak tanulságai. Először is a vagy-vagy kérdése (21). A nép úgy próbált az Úrhoz hűséges maradni, hogy mellette tisztelte Baalt is. Ez így nem megy. Egy az Isten, az Úr. Aztán egy bitorolt államhatalom lehetővé tette az Úr szolgáinak fegyveres irtását. Ez ellen egy másik hatalommal védekezni kellett. Az elszántság, amellyel ez történt, ugyancsak példánk lehet. Lényeges: ez olyan idő volt, amikor Isten népe és a politikai nemzet egybeesett. Az Úr végül megadta jóváhagyását Illés cselekedetére: véget ért a büntetésül adott szárazság.
Jel 4
550. dicséret
V. 20. PÜNKÖSDHÉTFŐ
(7) „Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted!” (1Kir 19)
Isten sok csodát tett Illés életben maradásáért, mégis üldözhető, gyenge ember, aki a nagy diadal után joggal ijed meg Jezábel bosszújától (1–3). Sok keresztyén vértanú története mutatja ugyanezt a kettősséget. Menekül, és elmondja, hogy belefáradt a küzdelmekbe (4). Ez is emberi vonás, de nem maradhat ennyiben, az Úr újabb csodát tesz (5–8). Az a jó a hívő életben, hogy nem kell kizárólag a saját erőnkre támaszkodnunk. Ami következik, szívmelegítő. Illés elmondja panaszát: a prófétákat megölték, egyedül maradt, de Isten feleletében benne van, hogy még hétezren vannak (18). A hetes szám a teljesség jelképe, a szám tehát nagyobb teljességet jelent. A roppant szél, a földrengés, a tűz az Úr erejének jelképei, de Illéshez halk és szelíd hang beszél, ebben ismeri fel az Urat. Vigaszként pedig újabb szolgálatra kap parancsot. Elizeus láthatólag nem tartozott a prófétai rendbe. Ha tizenkét pár ökörrel szántott, jómódú ember lehetett. Mégis örül az elhívásnak. Ezt mutatja a sebtében hozott igen gazdag áldozat, majd az, hogy – gyors búcsú után – beállt Illés szolgájának. Máris mutatkozik valaki a hétezerből. Illés vigasztalódhat, és indulhat új szolgálatokra.
Jel 5
541. dicséret
V. 21. KEDD
(13) „Akkor egy próféta odalépett Aháb izráeli király elé, és így szólt…” (1Kir 20)
Aháb felemás hitéről és a próféták működéséről újabb részleteket tudunk meg ebből a fejezetből. Amikor a király biztosnak érezte magát, nem törődött azzal, hogy felesége gyilkoltatja a prófétákat, a vele szembekerülő Illést halálra kerestette. Most viszont jólesik a prófétai szó, mert bajban van. Arám ekkor jóval erősebb lehetett Izráelnél, ezt mutatja a megalázó üzenet és annak alázatos fogadása Aháb részéről (1–4). A második üzenet olyan arcátlan, hogy arra már vállalni kell a harcot. Ebben tanácsosai és népe is egyetért, bár a háború kilátástalannak látszik a számukra. A csata előtt kéretlenül lép elő egy próféta, és megmondja, mi a teendő. Aháb még kérdezi is, mit tegyen, engedelmeskedik (13k), és győznek! Ismét megjelenik a próféta, jelzi, hogy egy év múlva újra fog próbálkozni Arám, és utasítja Ahábot a felkészülésre (22). Az újabb támadás bekövetkezik, ismét előlép Isten embere, és győzelmet jövendöl (28). A csata Aháb fényes győzelmével végződik. Benhadad ekkor köpönyeget fordít, alázatoskodik, végül szövetséget kötnek. Ez nem tetszik az Úrnak, mert Benhadad addigi magatartása alapján megérett az ítéletre. Azt a prófétát, aki ezt közli Ahábbal, már nem fogadja szívesen; elkeseredve és haragosan megy haza. Tehát amíg bajban volt, engedelmeskedett, a győzelem után már bosszankodik miatta. A próféták itt mindenkor kéretlenül lépnek föl, Isten közvetlen küldöttei.
Jel 6,1–8
775. dicséret
V. 22. SZERDA
(19) „Öltél, és még birtokot is szereztél?” (1Kir 21)
Nábótnak igaza van. A bibliai korban az atyai örökség sokkal inkább szent volt, mint napjainkban. Különben is, ha valaki nem akarja eladni tulajdonát, még előnyös feltételekkel sem, erre nem lehet rákényszeríteni. Aháb helyében egy becsületes ember, ha egy kicsit bánkódik vagy bosszankodik is, belátja Nábót igazát, és belenyugszik. Aháb viszont elkényeztetett gyerekként viselkedik, szinte belebetegszik dühébe (4). Jezábel sokat megenged magának, vagy pontosabban sokat megenged neki Aháb. Koncepciós pert szervez Nábót elpusztítására, ezzel birtoka a királyra száll. A szomorúan megdöbbentő ebben az, hogy Jezréel városának vezetősége egyöntetűen a bűn mellé áll. Tud róla Aháb is, joggal nevezi őt Illés gyilkosnak (19). Ezután meghirdeti az Úr ítéletét, nemcsak az adott ügy, hanem a király egész magatartása miatt. Ekkor váratlan fordulat történik: Aháb bűnbánatot tart. Milyen nagy az Úr kegyelme, hogy ennek a mélyen bűnös embernek a bűnbánatát elfogadja, és az ítéletet enyhíti! Ezért meghatározó, hogy tudjunk bűnbánatot tartani.
Jel 6,9–17
94. zsoltár
V. 23. CSÜTÖRTÖK
(5) „Kérdezd meg előbb az Úr igéjét!” (1Kir 22)
Ismét több ismerethez jutottunk a prófétaságról. Igaza lett az ismeretlen prófétának, nem lett volna szabad megkímélni az arám királyt, mert Aháb életébe és népe vesztébe fog kerülni (20,42). Amíg Aháb vére folyt, eszébe juthatott. A négyszáz próféta hangosan mondja, amit a király vár tőle. Abból, hogy a követ Míkájehúnál is próbálkozik, az látszik, szokványos volt kívánság szerint prófétálni. Miért? Bizonyára a népnél elérni, hogy lelkesedjék azért, amit vezetője akar. A nép még hitt a prófétáknak. Jósáfát érzi, hogy valami nincs rendben. Másik prófétát hívnak. Aháb gyűlöli, mert nem a szája íze szerint beszél. Tehát van az Úrnak igaz prófétája is. Csak azt szólja, amit az Úr rábíz (14). Megmondja, ami történni fog. Jutalma: pofon a hamis prófétától, a királytól börtön és éheztetés. Ezért kell ma is imádkozni a tiszta, bátor igehirdetésért és azért, hogy az emberek megértsék és elfogadják az Úr üzenetét. Jósáfát (41–51) esetében azt látjuk, hogy az igaz királynak sem sikerül minden, ha nem körültekintően vág bele. Az út biztosítva volt Ecjón-Geberbe (48), megpróbálta Salamon vállalkozását utánozni. Csakhogy Júdában hiányzott a szükséges szakértelem, ő nem tudott tíruszi szakembereket hívni, a vállalkozás kudarccal végződött.
Jel 7,1–8
762. dicséret
V. 24. PÉNTEK
(3) „Az Úr angyala így szólt: Indulj, menj el…” (2Kir 1)
Amint láttuk, a prófétaság vegyes jelenség volt, mind Isten embereinek magatartása, mind szolgálatuk fogadtatása tekintetében. Egészét tekintve azonban erősen hozzájárult a hit megtartásához Izráelben, hiszen az Úr prófétái voltak, szemben más megkérdezhető helyekkel és személyekkel. Ebből a mozgalomból emelkedett ki magasan Illés. Kapcsolatban volt a prófétai csoportokkal, de nem tartozott közéjük. Az igaz hitért folyó harc vezéralakja volt. Ahazjá annak az embernek a példája, aki megérzi az emberi teljesítmény végességét, ezért keresi a természetfölötti erőt, de rossz helyen. Az Úr népe tagjának ez nemcsak káros, de tilos is. Ugyancsak példája annak az embernek, aki makacsul ragaszkodik a rosszhoz. Két, szomorúan végződő kísérlet után harmadszor is el akarja fogatni Illést. Ő – újabb angyali szóra (15) – magától hozzá megy, és meghirdeti neki Isten ítéletét. Az Úr gyermekének hűségesnek kell maradnia, akármilyen környezetben él is. Ez olykor nehéz, de ez a feladatunk. Két példa áll előttünk (Illés, Ahazjá), választhatunk.
Jel 7,9–17
196. dicséret
V. 25. SZOMBAT
(15) „Az Illésben munkálkodó lélek Elizeusra szállt!” (2Kir 2)
Olvastuk, milyen örömmel állt be a jómódú Elizeus Illés próféta szolgájának (1Kir 19,19–21). Az Úr akarata az volt, hogy ő legyen Illés utóda, ez kitűnik Isten akkori szavaiból (1Kir 19,16). Most elérkezett az őrségváltás pillanata. Tudja ezt nemcsak Illés, hanem Elizeus is, sőt a különböző prófétai csoportok tagjai szintén. Ezek után furcsának tűnik, ahogy Illés ide-oda hurcolja Elizeust, és igyekszik tőle szabadulni. Ezzel azt akarja neki megtanítani, hogy a próféta ragaszkodjék a megkapott kijelentéshez, és cselekedjék is aszerint. Ha közben méltatlanul bánnak vele, akkor is. Végül Elizeus elmondhatja kívánságát. Ez az elsőszülöttségi jogra vonatkozik, annak járt ugyanis dupla rész az örökségből (5Móz 21,17). Tehát ő szeretne lenni Illés szolgálatának első számú örököse. Megtörténik, ez rögtön láthatóvá is válik: először a többi prófétának (13–15), majd a város lakóinak is, akik bajukban hozzá fordulnak, és csodát látnak (19–22). A gyermekek pusztulása a szülők büntetése, akik nem tanították tisztességes magaviseletre gyermekeiket (23–25).
Jel 8,1–6
667. dicséret