Szépen felújított parókia áll a templomdomb lábánál, amely nemcsak Balázs Pál lelkipásztornak és családjának az otthona, hanem gyülekezeti központ is több közösségi térrel, amelyekben bibliaórát, konfirmációs felkészítő alkalmakat tartanak, de itt van a bázisa a helyi cserkészcsapatnak és a nőszövetségnek is. Az 1937-ben felhúzott épület imatermében ülünk le beszélgetni a gyülekezetről Porkolábné Pálfalusi Szilvia főgondnokkal és Görcsös Lajos gondnokkal Balázs Pál társaságában.

Gyorsan megtudjuk, hogy Porkolábné Pálfalusi Szilvia született szerencsi, története pedig azért különleges, mert felnőtt fejjel talált rá Istenre, az ezredfordulón csatlakozott a gyülekezethez. Bár a szülei nem voltak vallásosak, Szilvia már gyermekként vágyott rá, hogy tagja legyen a református közösségnek, végül házasságkötése után csatlakozott. – A férjem már kicsi kora óta a gyülekezetben él, vele jöttem el először – emlékszik vissza az asszony, aki ma is meghatódva idézi fel, hogyan fogadta őt a közösség. — Meg sem voltam keresztelve, de a testvérek kedvesek voltak hozzám, rögtön befogadtak, mindenben segítettek. Nem volt olyan ember, aki azt éreztette volna velem, hogy nincs helyem itt. Sosem gondoltam volna azelőtt, hogy ilyen jóérzésű emberekkel ismerkedem majd meg itt — mondja Szilvia, aki nem sokkal később megkeresztelkedett, konfirmált és a gyülekezet teljes jogú tagjává vált. Azok lettek a gyermekei is, akiket férjével hitben neveltek, közülük egy pedig a lelkészi hivatást választotta. Az óvónőként dolgozó asszony az előző ciklusban már presbitere is lett a szerencsi gyülekezetnek, a legutóbbi tisztújítás során pedig főgondnoknak választották.