... adott erőt az alig húszéves fiatalasszonynak, hogy a házukban elbújó zsidó férfi kérésére belekaroljon, és utcára lépjen vele 1944 telén. Alig egy hónap van hátra a szülésig, és fogalma sincs, megérik-e és hogyan. De enni akkor is kell! A nyilas uralom rémülete alatt sorba lehet állni kenyérért. A kicsi fiával indult volna, de ez az ember annyira könyörgött, hogy nem bírja már a bezártságot a menedékül szolgáló ablaktalan helyiségben. Hetek óta vannak összezárva. Muszáj kimenni a levegőre, mert megfullad! Hát megsajnálta. Reszkető lábakkal indult, a kétéves Lacikának pedig megtanította, hogy szólítsa a bácsit nagypapának.

Az ostrom alatt annyira éheztek, hogy a kicsi fiú így rimánkodott: csak egy akkora vajas kenyeret kérek, mint a körmöm feketéje. De sokszor nem volt. A várandós asszony pedig azt kérte a férjétől, ne hagyja elaludni, mert mindig egy bögre tejeskávét lát álmában. Mentek kenyérért, ha vajra nem volt is esély.

Nem történt baj ezúttal. Megmenekültek. Azután is. Akik – sokan – a pesti belvárosi, Szabadság téri templomban, a senki által nem ismert zugban, az orgonasípok mögötti kis szobában laktak, megmenekültek. A fiatalasszony megszülte egészséges kislányát az óvóhely mosdójának előterében. Csak segédlelkész férje volt vele. A bába, akit hívtak, annyira félt a bombázás alatt, hogy elfelejtette magával hozni a táskáját. Volt ugyan egy fogorvos is az óvóhelyen, de ő tiltakozott, a szüléshez nem ért. Mindnyájan vizsgáztak hitből, bátorságból, főként emberségből. És akit Isten életre hívott, megszületett. Csodamód az anyának teje is lett bőven, noha hetek óta éheztek. Január közepe volt. Pár nap múlva a bejövő szovjet katonák nem is értették, miért fekszik a fiatal nő azzal a hatalmas nagy gyerekkel.

A Lélek adott bátorságot a kismamának, hogy kilépjen az utcára a szakállas zsidó bácsival. Ennél kevesebbért is kivégeztek embereket, és adtak később Világ Igaza címet. Ő nem kapott egyikből sem. De a megmenekült, keresztyén zsidó asszonyok életük végéig szerették. A Lélek adott bátorságot a lelkészeknek, hogy zsidókat bújtassanak a templomban. Sárdi Mária írónő nekik is emléket állít a Kislány a pokolban című könyvében.

A kilencvenöt éves holokauszttúlélő naplójából, amelyet tizenöt éves korában kezdett írni, s utólag fejezett be, monodráma készült. A premier 2006-ban volt a Fészek Művészklub kupolatermében. Azóta sokszor, sok ezer néző előtt elhangzott a hitelesen bemutatott borzalom, legutóbb a Nemzeti Színházban, Gunyecz Anna színművész előadásában. A Lélek ad erőt ma is az emberségre. Vesszük-e?