Különös kettősség él némelyekben. Áháb fiainak (Ahazjá, Jórám) hitvallásos nevük van: Izráel istenének nevét foglalják magukban. Mégis szent oszlopot készíttetett Baalnak, ezt még a fia is sokallja, aki pedig ugyancsak nem volt egészen tiszta hitű (1–3). Izráel és Júda végre nem testvérharcban gyöngítik egymást, hanem összefognak. Móáb veszedelmes szomszéd tudott lenni, és most épp ilyen kor következik. A szövetségnek tagja Edóm is, Móáb déli szomszédja, ezért a Holt-tengert délről megkerülve támadnak. A szokatlan úton bajba keverednek. Mennyire fontos, hogy ilyenkor legyen valaki, aki figyelmeztessen: az Urat kell megkérdezni! Hány bajt el lehetne kerülni az életben! Lám, itt is megjött a segítség, sőt ezenkívül a győzelem ígérete is. Sikeresen zajlik tovább a hadjárat, egészen egy hátborzongató jelenetig. Móáb királya elsőszülött fiát áldozza föl mindenki szeme láttára a várfalon. A gyermekáldozat nem volt ismeretlen abban a korban és kultúrában (1Kir 16,34), de ez különösen borzalmas lehetett. A király elérte a célját, de milyen áron!

Jel 8,7–13

18. zsoltár

Illés körül is történtek csodák – nem is kevés! –, de Elizeus csodatevő képessége aktívabb a gondviselési csodák területén. Az első történetből (1–7) azt is meglátjuk, hogy a hivatásos próféták nem éltek jól. Egy korai halál nyomorban hagyta a családot. A korban ismert jelenség volt, hogy a hitelező elvitte rabszolgának és eladta a fizetni nem tudó adós gyerekeit. Ez fenyeget most egy szerencsétlen családot. A csoda igényli az asszony cselekvését is, erre utal a próféta figyelmeztetése: „de ne keveset” (3), továbbá a záró, szinte szájbarágós cselekvési terv (7), amely egy megzavarodott, szerencsétlen asszonynál valószínűleg nem is volt fölösleges. A próféta hálás a kapott jóságért (a hálátlanság nem hívőtulajdonság), és a gyakorlatias szolga tanácsával megtalálja annak útját is (8–17). A következő nagy csodában (halottfeltámasztás) már nagy szerepet játszott az anya talpraesett erélyessége is, amely persze mind hiábavaló lett volna buzgó imádság nélkül (18–37). A prófétákat különösen is sújtja az éhínség. Ezért Isten megenged olyan csodát is, amely ezt enyhíti (38–41). Végül egy csoda arra mutat, hogyan tudja Isten ereje megáldani, megszaporítani az adakozókészségünket (42–44).

Jel 9,1–12

621. dicséret

A hívő bizonyságtétel szolgálja a gyógyulást. Mennyire jelentéktelen kis pont egy rabszolgalány egy olyan nagy ember házában, mint Naamán! A kor felfogása szerint a feleség is alig valaki, itt pedig később a szolgák fordítják meg Naamán szándékait a gyógyulás irányába. Ne zárjuk magunkba az élet beszédét, és ha más mondja, ne zárkózzunk el az éltető hatások elől! Isten a gyógyító hatalom. Az értetlenség rossz irányba tereli a jót. Izráel királyának lelkes, de oktalan közbelépése majdnem meggátolja az ügyet. A bűn által megrontott világban a jó szándék is árthat. Imádkozzunk, hogy bölcs szívhez jussunk! A helyes irányt a prófétai szó adja. Ez a szó nem hízelgésre, hanem gyógyításra való. Meg is ütközik rajta az előkelő látogató, aki máshoz volt szokva. Abban igaza van, hogy a Jordán nem gyógyvíz, a próféta nem is annak szánja, hanem hitpróbának. Amikor enged, megtapasztalja Izráel Istenének hatalmát és jóságát, amelyből neki is jut. Pünkösd után Jézus az egész világra küldte tanítványait, hogy Isten jóságához mindenkit hívogassanak. Amikor Naamán megérti, hogy Elizeus ingyen prófétál és gyógyít, akkor világosodik meg előtte, kicsoda Isten, akinek nevében a próféta működik. Ez megtérése pillanata. Utána jön a neheze: a pogány környezetben hűségesnek maradni a megismert igaz Istenhez.

Jel 9,13–21

6. zsoltár

Az első történet (1–7) megint arról szól, hogy a próféták nem voltak anyagilag elkényeztetve. Különös helyzetben segít Elizeus. A másodikban (8–23) hazáját segíti egyedi képességével. Erről persze az ellenség is értesül, és támad. Ebből tudjuk meg, hogy Isten emberének (népének, egyházának) nehéz helyzetekben sem kell félnie. Olyan láthatatlan gyűrű veszi körül, amelyik erősebb minden támadónál. Ezt Isten tetszése szerint használja föl. Itt értelmüket zavarja meg, és a magabiztos támadók azt veszik észre, hogy hadifoglyok. Ráadásul jóságot tapasztalnak a megtámadott részéről. Ezek a portyázók nem is jöttek többet. Újabb háború, erős az ellenség, ostromgyűrű, kiéheztetés meg a vele járó rémtörténetek. A király is gyászol (30). Tehetetlen dühében az Úr ellen nem mer lázadni, hát prófétája ellen támad. De végül kimondja: ilyen baj származott az Úrtól! Miért várjak még tovább rá? (33) Csak e kettőt felejti el: ez a próféta hányszor mentette meg az országot, és a bevádolt Isten hányszor könyörült rajtuk. Milyen hamar elfeledkezünk Isten megtapasztalt jóságáról, és válunk hitetlen lázadozóvá!

Jel 10,1–7

99. zsoltár

Az éhínség rémes képei után hihetetlennek látszik Elizeus jövendölése a bőségről. Csakhogy veszélyes kinyilvánítani hitetlenségünket az Úr szava iránt. A király környezetében levő tiszt megteszi. A figyelmeztető, fenyegető szavakra sem tart bűnbánatot, ez a veszte. Isten valamilyen akusztikus érzékcsalódással zavarja meg az ellenséget, az pánikba esik és menekül. Segítsége váratlan, gyors és hatásos. Ezért nem szabad soha kétségbeesnünk. Persze el kell fogadnunk, ha szenvedést bocsát ránk, de ez nem párosulhat hitetlenséggel. Gondoljunk mindig a láthatatlan tüzes lovagokra! A poklos emberek magatartása észszerű és nem tisztességtelen. Ők a társadalomból ki voltak zárva, kizárólag koldulásból élhettek. De most kitől kaphattak volna élelmet? Itt tehát biztos volt a haláluk. Ha átmennek az ellenséghez, ennél rosszabb ott sem történhet velük, azaz nem is kockáztattak. A helyzetükben azt sem lehet kárhoztatni, hogy valamennyi kincset félreraktak. A király magatartása a szükséges óvatosságot képviseli. Hogy a nép fejvesztve tódul az ennivalóért, az is érthető, ha nem szép is. Egyvalami viszont erősen hiányzik a történet végéről: a hálaadás Isten csodálatos szabadításáért és a király bűnbánata lázongó kijelentéseiért.

Jel 10,8–11

824. dicséret

Az első történetből az látszik, hogy a királyban mégis élt valamiféle hálával kevert tisztelet Elizeus iránt, mert kíváncsi nagy tetteire. És amikor feltűnik az asszony, aki egyszerre volt pártfogója és pártfogoltja a prófétának, kérés nélkül segít rajta. Ez tisztességes vonás a kevert jellemében (1–6). Elizeus Damaszkuszban – bátorításával – trónra segíti Hazáélt. Ezt nyilván Isten akaratából teszi, aki majd később felhasználja az új arám királyt Izráel megbüntetésére. Júdában két derék király (Ászá, Jósáfát) után újra rossz királyok következnek. Jósáfát nyilván arra gondolt, hogy közelebb hozza egymáshoz Izráelt és Júdát, ha összeházasítja fiát Aháb lányával, Ataljával. A baj csak az volt, hogy az asszony apja családjának a szellemiségét hozta magával. Ezt örökölte fia, Ahazjá is. Így hitbelileg romlott a helyzet Júdában is. Csodálatos, hogy Isten ezek között, ennek ellenére tovább őrizte és vezette népét. Erőteljes prófétai szavakkal, néha súlyos büntetésekkel, máskor csodálatos szabadítással juttatta előre, míg e nép körében megszületett a világ megváltója, Jézus Krisztus.

Jel 11,1–14

83. zsoltár

Czanik Péter

Új szakasz kezdődik Izráel történetében, erről szól a következő két fejezet. Elizeus prófétának egy névtelen tanítványa titokban fölkeni olajjal Jéhút. Végrehajtja, utána gyorsan el is tűnik. Isten rendelésére történik, hogy az új király változást hozzon Izráelben, és megtisztítsa az országot Aháb király bálványimádó kultuszától. Illés és Elizeus sokat küzdöttek a király és felesége, Jezábel ellen, akik halálra üldözték őket (1Kir 18; 19). Jéhú a friss felhatalmazással élve harci kocsiján a jezréeli Nábót birtokán „ütközik meg” Jórám izráeli és Ahazjá júdai királlyal. Halálos sebet ejt rajtuk (21) azon a helyen, ahol Nábót szőlője állt. Aháb király erőszakkal szerezte meg ezt magának, felesége ádáz közreműködésével. Jezábel akkor gonosz vádak alapján megköveztette a szőlősgazdát és fiait (1Kir 21,19.23.29). Illés próféciája az Úr bosszújáról rémes és véres valósággá lett: a királynét udvari emberei kidobták az ablakon, holttestét a kutyák tépték szét (30–37). Szörnyű történet. Isten ítélete utoléri a gonoszt. A gyűlölet visszahat arra, aki gyűlöl.

Jel 11,15–19

251. dicséret

Karsay Eszter