Ha nem csak puszta díszként (s illő kellékként) van jelen otthonunkban a Biblia, Isten Igéje építőanyaga lesz a könyvtárunkon túl mindennapi életünknek is. Az „intenzív olvasó” – akit az olvasástörténeti kutatások emlegetnek – nem vett ugyan sokféle szöveget a kezébe, ám azokat gyakran forgatta. Ez a könyvtárnak alig nevezhető kollekció általában a Bibliát, a kalendáriumot, az imakönyvet, a tanító jellegű elmélkedéseket foglalta magába. A XVIII. század végétől egyfajta olvasási láz ragadta el az embereket, s azzal együtt járt az olvasásra szánt idő növekedése. Gyarapodott a könyvek száma, így arányaiban egy könyvre kevesebb idő jutott.

A „fogyasztói” kedv sokkal intenzívebbé vált, mint az olvasás minősége, s noha kitágult a könyvek révén megismerhető világ, ez nem jelentette egyúttal az elmélyülést is. Amikor ma folyton az olyan megállapítások igazával szembesülünk, hogy megváltozott életmódunk – a digitalizálódás, az információs túlterheltség, a felületesség, a figyelem szétdarabolódása, a teljesítménykényszer stb. – nem kínál kellő teret az olvasásnak, azt is látnunk kell, hogy mégis egyre többet „olvasunk”. Ha összeadnánk a hirdetések, a közösségi oldalak posztjai és kommentjei, a szöveges üzenetek mennyiségét, hetente kijönne abból egy Bovaryné.