Kell-e félni a mesterséges intelligenciától az oktatásban?

Előfizetek

Vajon milyen hatással van, illetve lesz a szervezett nevelés-oktatásügyre az a digitális technológiai változás, amelynek új főszereplője, a mesterséges intelligencia már a „spájzban van”? Szontagh Pál köznevelési szakértőt, a Református Pedagógiai Intézet igazgatóját, a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Kara főiskolai tanárát kérdeztük, aki szerint javunkra lehet és kell fordítanunk a kikerülhetetlen jelenséget.

– Az MI olyan, mint a kerék, amelyet nem láthatott az emberiség, amíg fel nem találták, ám utána sok mindent megváltoztatott úgy, hogy könnyebbé tette a dolgunkat – él egy régi történelmi párhuzammal Szontagh Pál. Fotó: Sebestyén László

Szontagh Pál előrebocsátja: véleményének kialakításában nem tévesztette szem elől „egyik kedvenc neveléselméleti szakirodalmát”, a Bibliát, amelyben ez áll A példabeszédek könyve huszonkettedik fejezetében: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” Úgy látja, az örök értékek és a mesterséges intelligencia (MI; angol betűszóval pedig AI, artificial intelligence) nem kell hogy összeütközzenek az oktatásban, jó felhasználással szinergiában lehetnek egymással. Tehát sem rettegni nem kell attól, hogy az MI kopogtat az iskolák ajtaján, sem isteníteni nem szabad azt. – Az MI olyan, mint a kerék, amelyet nem láthatott az emberiség, amíg fel nem találták, ám utána sok mindent megváltoztatott úgy, hogy könnyebbé tette a dolgunkat – él egy hat évezredes történelmi párhuzammal a Református Pedagógiai Intézet igazgatója.

TEHERMENTESÍTI A TANÁRT A „FAVÁGÁSTÓL”

Megjegyzi, a szóban forgó technológiai jelenségnek már számtalan elemét alkalmazzák iskolákban, a tanárok esetileg egyre inkább élnek e módszerekkel, ezek azonban nem épültek rendszerré. Nem áll mögöttük koherens elképzelés arra, mire használják és mire ne, nincs kidolgozva, hogy a tanár a fennmaradó, illetve az MI segítsége révén keletkező többletidőt hogyan használhatja fel optimálisan. – Biztosan nem kell tartani attól, hogy a digitális automatizáltság megjelenésével a tanár vezető szerepe a tudásátadás során eltűnik, illetve a nevelés, a tanár-diák viszony hallatlan értéke, a személyesség háttérbe szorul? – vetjük fel a közkeletű aggodalmat.

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!