Téged ért már baleset? Vagy tudod, hogy mit kell csinálni, ha valaki balesetet szenved? Hát persze! Segíteni kell annak, aki megsérült. A felnőttek többsége ismeri az elsősegélynyújtás alapvető fogásait, de amint lehet, hívni kell a mentőket, akik nagy szirénázással gyorsan meg is érkeznek. A mentőautóban általában van mentőorvos is, aki azonnal, ott helyben szakszerűen ellátja a sérültet, hogy amíg beérnek a kórházba, ne legyen nagyobb baj. A mentőautó is fel van szerelve mindenféle orvosi eszközzel és kellékkel, így a gyógyítást sokszor már útközben elkezdik, ha szükséges. A kórházban pedig a szakorvosok és ápolók veszik át a beteget és látják el a sérüléseit. Ha nincs nagy baj, akkor lehet, hogy már aznap hazamehet, de egy súlyosabb baleset után sokszor napokat vagy heteket is eltölthet a sérült a kórházban, miközben az orvosok és ápolók azon fáradoznak, hogy minél hamarabb egészséges legyen.

Szörnyű esemény a baleset, betegként a mentőautóban utazni sem jó dolog, kórházban feküdni meg még kevésbé. De azt elképzelni sem tudjuk, mi lenne velünk ilyen helyzetben gyors orvosi segítség nélkül. Pedig a bibliai időkben nem voltak mentőautók, kórházak, és az orvosok sem tudtak annyi mindent, mint manapság. Mi történt akkor a balesetet szenvedővel? Bizony, a járókelők jó szándékára és hozzáértésére volt utalva. Ami sajnos nem mindig működött. Ez történt azzal a férfival is, aki Jeruzsálemből Jerikóba tartott. (Lk 10,30–37). Veszélyes út volt ez, mert meredeken vezetett le a hegyek között, ahol ráadásul rablók is bujkáltak. Vándorunk is rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyták az út szélén. Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé, de amikor meglátta, elkerülte. Azután egy templomi szolga, egy lévita is odaért hozzá, de ő is elkerülte. Ám egy arra utazó samáriai megkönyörült rajta. Amikor odaért hozzá, megszánta, és elsősegélyben részesítette. Persze nem volt még jód meg sebhintőpor, de már akkor is tudták fertőtleníteni és kezelni a sebeket.

A samáriai férfi olajat és bort öntött a sérült ember sebeire, és bekötötte azokat. Azután feltette őt a saját szamarára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, hogy ő viseljen rá gondot, amíg dolgát elvégezve vissza nem tér. Ha valamit még rá kell költeni, meg fogja adni neki. Jézus persze nem azért mondta el ezt a történetet, hogy elsősegély-oktatást tartson a hallgatóinak. Sokkal inkább lelki segélyről szólt a tanítása. Hiszen valaki megkérdezte tőle, hogy ugyan, ki az én felebarátom? Ki az, akit úgy kell szeretnem, mint magamat? Jézus a samáriai ember példázatával válaszolt. A zsidók ugyanis nem nagyon kedvelték a samáriaiakat. Sőt! Egyenesen megvetették őket, mert úgy tartották, hogy hamisan tisztelik Istent. Ha tehették, el is kerülték a városaikat, és nem is érintkeztek velük. A papok és léviták viszont el voltak telve azzal, hogy ők Istent szolgálják, és tartottak attól, hogy tisztátalanok lesznek, ha megérintik a félholt embert.

A példatörténetben tehát a megvetett ember cselekedett jól. Ő volt a bántalmazott felebarátja, hiába volt samáriai.