Ravasz László: Fontos és nem fontos

(Református Figyelő, 1929. március 2.)

A belmissziói törvény megalkotásánál sem elvi, sem gyakorlati szempontból nincs kialakítva semmilyen közvélemény olyan lényeges kérdésekre, mint az egyházi és egyesületi belmissziónak elméleti és gyakorlati viszonya. A belmissziói reformnál két érdeket kell megóvnunk. Egyik az, hogy minden missziói munkának alanya és forrása a református egyház legyen. A másik pedig az, hogy minden miszsziói munkát charismák birtokában azok végezzenek, az egyháztól nyert felhatalmazás alapján, akik erre alkalmasak. A tudományügy kérdésében kész javaslat van előttünk, amelynek elfogadásáról és népszerűsítéséről van szó csupán.

Szükséges volna, hogy a kerületek elnöksége, a konventi elnökség vezetésével, egyházpolitikai programot dolgozzon ki, és ejtse módját annak, hogy ennek a politikai élet református tényezői bátor és előkelő tónusú képviselői legyenek. Lehet, hogy eleinte nehezen menne, de már megkísérlése is fél eredmény volna. E munka közben kiderülne az, ami a jelentéktelen dolgok körül folyó mostani állandó harcnak az igazolása és mentsége szokott lenni. Az ti., hogy az áthidalható vagy kirekesztő személyi ellentéteken kívül egyházunk tényezőiben bizonyos elvi felfogásbeli különbségek vannak.

Ezek a különbségek nem vonatkoznak a református egyház hitvallására, a református keresztyén kegyesség lényeges alkatelemeire, a világnézet és életirány fundamentális tényezőire, hanem tulajdonképpen kisebb vagy nagyobb theológiai és tudományos eltérések ezek, amelyek magukban véve nemcsak, hogy nem hátrányosak, hanem az evangéliumi keresztyénség szempontjából minden további fejlődésnek és a jobb győzelmének előfeltételei. Kiderül tehát az, hogy a jelentéktelen kérdésekben rejlik egy fontos kérdés: a theológiai felfogásnak és módszernek a kérdése. Ez azonban tisztán tudományos kérdés lévén nem oldható meg másképpen, mint a tudomány fegyvereivel, az erre hivatott irodalmi fórumok ellenőrzése és nyilvánossága előtt.”

(folytatjuk)