Olyan sokféleképpen írhatjuk le ezt a jellemvonást, hogy egy online szótárban hetvennél is több szinonimát találunk rá. Bárhogyan definiáljuk is, egészen bizonyos, hogy kedves emberek társaságában jobban érezzük magunkat. Talán azon sem csodálkozott senki, mikor sok évvel ezelőtt az Audrey Hepburn színésznőt bemutató kötet A kedvesség művészete alcímmel jelent meg.

Érdemes több oldalról is megvizsgálnunk magát a szót, hogy ezáltal közelebb kerülhessünk a jelenség lényegéhez. A téma időszerűségét jelzi az a sok és sokféle durvaság, amely eluralkodóban van környezetünkben. Elég felszállnunk egy tömött buszra vagy egy-egy időszerű témával kapcsolatban megnéznünk a közösségi oldalakon folyó párbeszédeket, kevés kulturált és tisztelettudó hangnemű eszmecserét találunk. Akár azt is mondhatjuk: nem divat kedvesnek lenni, pedig bizonyos helyzetekben ösztönösen ennek jeleit mutatjuk.

Önkéntelenül is mosolygunk, ha örülünk egy találkozásnak. Lágyabb lesz a hangunk, amikor egy pici gyermekhez szólunk, türelmesebben viseljük, ha egy általunk tisztelt személy várat valami miatt. Ha mindez szívből jövő, nagyon is rendben van. Ám azt is tudjuk, mindez elsajátítható, mesterségesen előállítható, s aki ügyes, sokáig fenntarthatja a látszatot.