Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Karsay Eszter református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.

„Az a tapasztalatom: bármilyen szervezetre jótékony hatással van, ha a vezetői között nők is vannak, mert ők másképp állnak a kérdésekhez, a férfiakétól eltérő látásmódjuk segíti a munkát” – nyilatkozta lapunknak Molnár János, a Magyarországi Református Egyház presbiteri elnöke.

„Újraolvastam Pál búcsúbeszédét, lassan ízlelgetve a szavakat, hagytam, hogy szívemig hatoljanak. Ki is a nyáj? Sorban jöttek elő az arcok. A bibliakör tagjai, majd a gyülekezet, a dicsőítő csapat, a presbitertársak. Egyszer csak megálltam, és majdnem hangosan kérdeztem: hát ki vagyok én? Szerencsére nem volt a közelemben senki – vagy mégis?”

Szép sikereket értek el a református iskolák növendékei a 12. Ökumenikus Diákfilmszemlén. – Az egyik mű szíven ütött. Nagyszerű, hogy egy fiatal érzelmekre hatni tudó filmet készít: nagy bátorságra van szüksége ahhoz kamaszként, hogy meg merje mutatni az érzéseit – nyilatkozta az egyik zsűritag.

Céllá vált, hogy egyre több önkéntes segítségnyújtó akció valósuljon meg országszerte, ezzel is támogatva a lakhatási krízissel küzdő családokat. Már négy rászoruló család otthonának lakhatóvá tételében segédkezett a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) ingatlanmentő csapata. Legújabb feladatukat hazánk legkeletibb szegletében, a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye aprófalvas térségében fekvő Császlón vállalták.

Az ukrán határ mellett fekvő kis falu, Beregdaróc református szálláshelye, a Hét Csillag Üdülő és Konferencia-központ egyik erényeként a családbarát jellegét szokták hangsúlyozni, nyaranta a vendégeik zömét a különböző gyermektáborok résztvevői adják. Az üdülő a Tiszántúli Református Egyházkerület Örökségünk táborainak felső-Tisza-vidéki helyszíne.

... gyűjtöttünk össze azokból azokból a dolgozatokból, amelyeket egyetemisták írtak istentiszteleti látogatásukról. Íme, egy idézet: „Szerintem a mai fiatalok számára ez elavult formája a hit megélésének, és nem tudom, min lehetne változtatni, hogy ez felkeltse az érdeklődésünket. Ezért nem tartom valószínűnek, hogy a közeljövőben vágynék elmenni istentiszteletre vagy tagjává válni egy gyülekezetnek.”

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az e heti bibliai szakaszhoz kapcsolódóan Győri István írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást nyújt a szöveg jobb értéséhez.

Egymaga pótol egy kisebb kutatóintézetet – vélekednek Fekete Csaba könyvtárosról régi kollégái. E szakma, azon belül az egyházi könyvtárak kiemelkedő személyisége immár fél évszázada megszakítás nélkül dolgozik a Debreceni Református Kollégiumban.

A svájci reformátor, Ulrich Zwingli a puritán egyház feltétlen híveként a zürichi templomok átalakítását szorgalmazta. A kegytárgyakat, képeket, szobrokat eltávolíttatta, hogy letisztult belsőt kapjanak az épületek. Az egyszerűség nála a liturgiában és más külsőségben is fellelhető volt, hiszen az prédikációból és imádságokból állt, a lelkész pedig laikus öltözetet viselt.

A békesség és a megbocsájtás olyanok, mint a sziámi ikrek, egymás nélkül nem létezhetnek. Nekünk csak a magvát kell elvetnünk. Sokszor lehetetlennek tűnik megbékélni magunkkal is, pedig egy mustármagnyi hit is elég Istenben és az ő Lelkében, aki pünkösdkor kitöltetett a tanítványokra, mert a békesség a Lélek által, a föld pedig magától terem.

Van, amikor csak a keserűséget, a szomorúságot, a veszteséget tudjuk elmondani. Van, amikor mások miatt vagyunk padlón, van, hogy saját magunkat rántjuk a sárba. És nincs már hely a finomításra, az önbecsapásra, arra, hogy hazudjunk, magunknak is. Csak a panasz marad.

Nem divat kedvesnek lenni, pedig bizonyos helyzetekben ösztönösen ennek jeleit mutatjuk. Önkéntelenül is mosolygunk, ha örülünk egy találkozásnak. Lágyabb lesz a hangunk, amikor egy pici gyermekhez szólunk, türelmesebben viseljük, ha egy általunk tisztelt személy várat valami miatt.

Sorozatunkban lelkipásztorainkat kérdezzük művészeti élményeikről, számukra kedves alkotókról, általában a művészetekhez való viszonyukról. – A nagy művészt megismerni, ez az igazi ajándék. Úgy hiszem, engem mindig az lendített tovább az úton, amikor egymásban alkotótársakra találtunk – vallja Timár Gabriella Ulla. Alább az ő portréja olvasható.

Azt szokták mondani tréfásan: nincs régebbi dolog, mint a tegnapi újság. Azonban a régi újságok, különösen a református sajtóorgánumok, kiadványok számos olyan gondolatot tartalmaznak, amelyek ma is érvényesek, tanulságosak és jövőbe mutatóak. E rovatban ilyen időtálló elmélkedésekből idézünk. Ezzel a régi értékeket őrizzük, és a hagyományokat ápoljuk.

Aki figyel Jézus szavára, és úgy él, ahogy ő Isten akarata szerint mondja, hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott és a kősziklára alapozott. Aki hallja Jézus beszédét, de nem törődik vele, hogy aszerint éljen, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre vagy homokra építette a házát. Amikor jött az árvíz, beleütközött a falakba az áradat, és azonnal összeomlott a ház, teljesen elpusztult.

– Elkezdtem szolgálni járni, és már nem volt más, csak Isten és én. A Bibliát segítségül hívva kezdtem el imádkozni párbeszédben, mintha Isten ott állna mellettem. Akárcsak Dávid a zsoltáraiban és Jézus a Gecsemáné-kertben, szabadjára engedtem az érzéseimet, indulataimat… A megtérés folyamatában mindenképpen szembe kell néznünk magunkkal...