A lélek igénye az állandó és változó gyakorlat

Előfizetek

Egymaga pótol egy kisebb kutatóintézetet – vélekednek Fekete Csaba könyvtárosról régi kollégái. E szakma, azon belül az egyházi könyvtárak kiemelkedő személyisége immár fél évszázada megszakítás nélkül dolgozik a Debreceni Református Kollégiumban, az 1990-es évek óta jelentős részben kutatásainak élhet. Ő „a református egyház talán utolsó polihisztora”, mint a Tiszántúli Református Egyházkerület nyugalmazott gyűjteményi igazgatója, G. Szabó Botond mondta róla.

Fekete Csaba: – Útkereséshez megújulás, változás kell. De ez nem elég, szükségünk van hagyományra és gyökerekre is. Isten népének vezetői egykor betemetett kutakat ismét megnyitottak.

„Van, amire igen élesen emlékszem zsenge gyermekkoromból. Kodolányi János írásait olvasva elevenedett föl ez bennem ifjúkoromban. Ő aprólékosan és kíméletlen őszinteséggel részletezte gyermekkora hullámzó érzelmi világát önéletrajzi írásaiban” – vallotta egy életútinterjúban.

Kodolányi írásainak a távlatossága hatott rám. Sürvedés – mondják egyes vidékeken a közelgő alkonyórára, amikor esteledik, sűrűsödik a sötét. Elértem ezt az időt, és erről eszembe jutnak régi dolgok. Sorolunk eseményeket, neveket, időpontokat, mert kulcsfontosságúak. De milyen mögöttes folyamat emeli ezeket a mindennapok fölé? Teológus diákként szemináriumi könyvtáros voltam, azokat az ószövetségi szakkönyveket kezeltem évekig, amelyeket Kodolányi János tanulmányozott, gyűjtögetve nagy bibliai regényei anyagát, a többi között felkészült Az égő csipkebokor megírására. Püspökladányból bejárt Debrecenbe. Csikesz Sándor Csányoszrón nem fogadta még őt áttérő reformátusként, majd csak Debrecenben, professzori tisztségében, és ugyanott, a szemináriumi könyvtárban keresztelte meg Kodolányi fiait. Mindez együtt hatott rám igazán.

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!