ALKOTÓ KEZEK ÖLELÉSÉBEN

A művészettel való találkozásom messze visszanyúlik a múltba. Néhány éves voltam, de életem egyik meghatározó pillanata volt, amikor lelkész édesanyám kifestette a felsőkelecsényi parókia kamrájának hátsó falát színes motívumokkal. Minden olyan rozoga volt, az egész ház, de az gyönyörű lett… És az asztalos István bácsi által készített kis székeink is a mai napig őrzik az anyai kéz munkáját. A hangyák útját és a madarak röptét hamar megismertük gyerekkorunkban, a fészekből kiesett bagolyfiókát és az eltévedt vadnyulat vagy sünt természetes módon nevelgettük: minden harmóniában van körülöttünk, a Teremtő kezének nyoma jelen van. Kirándulásainkon, miközben szüleink szedret gyűjtöttek, mi az erdő agyagos patakmedrében alkottunk szebbnél szebb szobrokat. Hamar megtanultam, hogy a kéz munkája, az alkotás mennyire áldott lehet. Ahogyan meghatározó könyvélményem szerzője, Makoto Fujimura megfogalmazza: az alkotásban a szépség és a kegyelem találkozik. Fel nem fogható csoda számomra, hogy a Bibliamúzeumban művészettel körülvéve élhetek, dolgozhatok. Igét hirdető szavak, a maguk szépségében fennmaradt régészeti tárgyak, a múlt évezredei, képzőművészeti alkotások körében. A legtöbb igehirdetésemben megjelenik valamilyen múzeumi tárgy, egy-egy festmény vagy szobor. A múzeumi tárlatvezetéseken pedig Isten üdvtervét mondom el… hiszen különös átjárás van ebben a titokban. Persze, nekünk egyébként is mindenről ő jut az eszünkbe.

LÉNYEGÉBEN MINDEN AZ EMBERBŐL

Bármikor bármerre néztem életem során, minden csodálkozásra indított, ahogy Jóbnak is rá kellett csodálkoznia a világmindenség tökéletes alkotására és az alkotóra. A nagy művészt megismerni, ez az igazi ajándék. Úgy hiszem, engem mindig az lendített tovább az úton, amikor egymásban alkotótársakra találtunk. Múzeumi kiállításaink megnyitóin gyakran hangsúlyozom: az alkotásnak szakralitása van. Ezt még jobban meg tudjuk érteni kegyelemmel, hisz azáltal nyerhetünk nagyobb szabadságot arra, hogy szemlélődjünk a másik életének üzenetében. Mit tár elénk a művész az elkészült műben? Talán a vívódását, a fájdalmát, a megértésre és válaszra vágyó érzését. Láthatjuk az örömnek, a hitnek az ecsetvonásait, plasztikus, finom formáit. Milyen jó így jelen lenni az művészetek sokszínű világában! Mérvadó volt számomra a találkozás a nagy németalföldi festő-evangélistával, Rembrandttal. Hollandiában járva szoktam időt szakítani arra, hogy megálljak a Jeruzsálemet sirató Jeremiás próféta mellett, és jobban megértsem mindazt, amit egy ecsettel a szív és a kéz prédikál nekünk. Egyfajta rembrandti és jeremiási Stabat Mater ez, és kicsit az enyém is. Aztán megyek, hogy megnézzem azokat a megfestett öreg kezeket, amelyeknél szebbeket soha nem láttam, amelyek olyanok, mint a gyűjteményünk rongyosra olvasott Bibliája. Mintha összetartozna minden a szépségben.