Hóséa király (nem azonos Hóseás prófétával!) az asszírok lekötelezettje volt, adót fizetett, mert ők segítették hatalomra. Azután fellázadt és Egyiptomhoz fordult. Erre az asszír király elfogatta, börtönbe zárta, majd Samáriát kezdte ostromolni. 722-ben bevette a várost, lakóit fogságba vitette (3–6). De nem Asszíria, nem Egyiptom, nem csak a királyok és hadvezérek okozták a fájdalmas eseményt, hogy Izráel elesett! Isten ítélete volt ez. Elhagyták őt, atyáik hitét bálványokkal cserélték fel (7–8). Hiába hirdették a próféták a megtérést, nem hallgattak rájuk. A maguk hatalmát és dicsőségét kereső, egymással vetekedő királyok és a pogány kultusz (17) fölött Isten ítélete következett be Izráelen. Nem voltak méltók Istenükhöz. Júda sem, de nekik még tart a türelmi idő (18–19). Samária lakóit fogságba hurcolták, helyükre idegen népeket telepítettek. Kevert lakosság jött létre, különböző vallási háttérrel és kultusszal, ezért a zsidók, akik ott maradtak, maguk is kevert vallást gyakoroltak. Az egy igaz Istent is, más isteneket is tiszteltek (24–41). Innen eredt az ellenséges érzés és ítélkezés Samáriával szemben. Ez Jézus korában is élt a zsidókban (Lk 9,51–56; Lk 17,18).

Jel 17

33. zsoltár

Felüdítő Ezékiás történetét olvasni. Ő apja, Áház után lett Júda királya a sok tévelygő, maga hatalmát akaró, kegyetlen uralkodó után. Bízott az Úrban. Kultuszreformot hajtott végre, megszüntette az áldozati magaslatokat, a többi között a rézkígyót is összetörette (4). Ami egykor a pusztában a mérges kígyók halálos marása ellen a megmenekülés és szabadulás jeleként emeltetett (4Móz 21,8–9), utólag bálvánnyá lett. A király megtisztította az országot a pogány vallási szokásoktól, hogy népe egyedül Istenben bízzon. Külpolitikájában a nagy váltságdíjat követelő Asszír Birodalommal szemben igyekezett erősnek mutatkozni. Harcosait is arra biztatta – amikor Jeruzsálem falai alatt megjelentek az asszír seregek főtisztjei –, hogy provokációkra és ígéreteikre ne válaszoljanak (36). Egyiptom védelmét kereste volna ő is (18), de e törekvése nem bizonyult sikeresnek. Az asszír király, Szanhérib hatalmának fenyegetése nagy kísértés volt Ezékiás királynak. De Isten ígéretét meg fogja kapni: „Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabadítom önmagamért meg az én szolgámért, Dávidért.” (2Kir 19,34)

Jel 18

601. dicséret

Ézsaiás próféta üzeni ezt a biztató, bátorító Igét Ezékiás király kérésére. Amikor a hitünkön gúnyolódik az ellenség, elbizonytalanít és meggyengít, Istentől kérjünk útmutatást és erőt! A király megalázza magát, úgy kéri a szabadítását. Egyiptom segítségében bízott, de azután már csak egyedül Isten hatalmában látja a reményt. Megis kapja a prófétai választ. Isten tud olyan fordulatot adni a történelmi helyzetnek, hogy Asszíria nagyképű, hatalmas királya, Szanhérib, aki teljes pusztulással rettenti ellenfeleit, egyszerűen visszafordítja hadseregét, és hazavonul, mert hírt kap (7), Etiópia támadást indított ellene (9). A próféta válaszában tehát benne van, hogy Isten az Úr a történelemben, ő mozgatja az eseményeket, a hatalmas birodalmak is az ő kezében vannak (21–28). Tudja minden lépésüket (27), használja őket akarata szerint, és megszabadítja Jeruzsálemet. ,Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabadítom önmagamért meg az én szolgámért, Dávidért." (34) Az ostrom alatt elpusztult a termés Júdában, vetni sem tudtak akkor, de majd lesz vetés és aratás is (29). Az Úr népéből is lesz megtérő maradék, akik viszik tovább Isten ígéretét (30–31).

Jel 1997-10

626. dicséret

Mit tennénk, ha ilyen felszólítást kapnánk? Ezékiás élete derekán halálos betegséget kap (Ézs 38,1–8; 2Krón 29–31). Hogyan és mire használnánk a maradék időt? A fal felé fordulva, sírva könyörögnénk, mint a király, hogy Isten könyörüljön meg rajtunk, adjon még időt? Az egyetlen, amit tenni lehet, „ami működik”, a visszavonulás a belső szobába, az imádság (2). Ezékiás alkudozik, és kap – nem érdemeire tekintettel, hanem Isten kegyelméből – még tizenöt évet. Jelt is kér erre az időszakra Ézsaiástól (8), mégpedig különös csodát: apja, Áház napóráján menjen visszafelé az árnyék tíz fokkal (10–11). Egyes magyarázók szerint Áház (a damaszkuszi oltár mintájára épített) oltáráról és annak lépcsőfokairól van szó, amely időmérésre, napóraként is használható lehetett. A teremtő és mindenható Isten megteheti, hogy közvetlenül beavatkozzon teremtményei életébe, a természet folyamataiba. Tudományosan nem is bizonyítható jelenség, de érdekes a természettudósok feljegyzése egy Kr. e. 711-ben bekövetkezett nagy (csaknem nyolcvan százalékos) részleges napfogyatkozásról. Lehetséges, hogy ennek hatását látták a (lépcső) fokain, hogy különösen haladt azokon az árnyék. A király betegsége és felgyógyulása időben az előző két fejezet eseményei előtt történhetett.

Jel 19,11–21

97. zsoltár

Szomorú, mivé lett Júda Manassé hosszú, ötvenöt évi uralkodása alatt. Miért éppen a leghitetlenebb és legkegyetlenebb király kap ilyen sokáig tartó lehetőséget az uralkodásra? Lerontotta mindazt, amit apja, Ezékiás, a Dávid óta leginkább istenfélő király épített (18,3–4). Újra megépíttette az áldozóhalmokat, az oltárokat a Baal-kultuszhoz, saját elsőszülött fiát elégette áldozatul (6), gyakorolta a varázslást, halottidézést, mindazt, ami utálatos Isten előtt, amit szigorúan tiltanak Mózes törvényei. Isten határozottan meghirdeti megsemmisítő ítéletét az ország fölött a próféták szava által (13–14). Ézsaiás és a többi próféta elkeseredett küzdelmet vívott a tévelygő, gyalázatos bálványkultusz és kegyetlenség ellen, amelyben a király ugyancsak élen járt. Egy zsidó legenda szerint Ézsaiás is a király mártíráldozata lett. Ezekről az állapotokról szól részletesen Isten ítélete (12). Jeremiás próféta szavaival: „Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Én olyan veszedelmet hozok erre a helyre, hogy belecsendül a füle annak, aki csak hallja!” (Jer 19,3) Fia, Ámón folytatta apja gyalázatos örökségét, de csak két évig, mert összeesküvés áldozata lett (20–23).

Jel 20,1–6

513. dicséret

Megkönnyebbülés ismét Jósiás királyról és tetteiről olvasni a nyomasztó bűnökkel és erőszakkal teli uralkodók sorozata után. Dávid útján járt, Isten akaratát kereste, reformokat hajtott végre a kultuszi életben az északi országrészben is, Bételben és Samáriában. Erre azért volt lehetősége, mert az asszír hatalom meggyengült. Elrendelte a templom kijavítását, ennek folyamán előkerült egy elveszettnek hitt törvénykönyv, Mózes ötödik könyvének több fejezete. A megtalált íráshoz megfelelő próféta kellett, aki értelmezi azt. „Menjetek, kérdezzétek meg az Urat, hogy mit jelentenek ennek a megtalált könyvnek az igéi...” (13) Hulda prófétanő az ismeretlenségből bukkan fel. Hilkijjá főpap négy vezető emberrel együtt elment megkérdezni őt, aki akkor valószínűleg idősebb és tekintélyesebb volt, mint a fiatal Jeremiás. Ő később hasonlóképpen hirdeti Isten ítéletét Júdáról, mint Hulda: „veszedelmet hozok erre a helyre és lakóira […]. Mert elhagytak engem, és más isteneknek tömjéneztek...” (16–17) Mivel Jósiás megalázta magát Isten előtt, azt a kegyelmet kapja, hogy nem éri meg a veszedelem napjait. Hamarabb tér ősei sírjába.

Jel 20,7–15

831. dicséret

A törvénykönyv megtalálása új lendületet ad az elkezdett reformoknak, Jósiás valóságos reformációt hajt végre. Összegyűjti a papokat, vezetőket, véneket, az egész nép apraja-nagyja összegyűlt Jeruzsálemben, hogy meghallgassa a törvénykönyvet, a szövetség könyvét. Fogadalmat tett és szövetséget kötött a néppel, hogy ezután teljes szívvel Isten parancsai és törvénye szerint élnek (3). Megtisztította a templomot az összes bálványtőól, szobroktól, és elégette azokat, a hamut Bételbe vitette, hogy azt is megtisztítsa (4). Leromboltatta, tisztátalanná tette a pogány kultuszhelyeket, például Hinnóm völgyében az égetőhelyet (Tófet), ahol a gyermekáldozatot bemutatták (10). Újra Jeruzsálem a vallási élet központja. Ott tartották a páskaünnepet is úgy, ahogyan az Mózes könyvében meg van írva (21–23). Jósiás mindent megtett, amit lehet, hogy elkerülje Isten haragját, az ítéletet, amelyet a próféták meghirdettek. Furcsa fordulat végül, hogy az egyiptomi fáraóval szembeszállva esik el a megiddói csatában. Nékó fáraó aztán Jóáház helyett Jósiás másik fiát, Jójákímot teszi királlyá. Sajnos ők nem apjuk útját követték.

Jel 21,1–8

625. dicséret