Hamarosan itt a nyár, jön a jó idő, a kánikula, ki lehet menni a vízpartra, lubickolni a tóban, a folyóban vagy éppen a tengerben. És ha meguntad a vízi játékokat, akkor következhet a nagy homokvárépítés!

Persze jól meg kell választani a helyét, mert ha jön egy nagyobb hullám, könnyen elmossa az építményedet, pedig lehet, hogy órákig bíbelődtél vele. Mert akármilyen magasra építed, akármilyen szépen formázod meg a falakat, cirádázod a vártornyokat, a homokvárat könnyen elmossa a víz, legyen az egy kicsapó hullám vagy a hirtelen lezúduló eső. Néhány perc alatt eltűnik a föld színéről, nyoma sincs többé, legfeljebb egy homokkupac.

Ezért van az, hogy az emberek nem építenek házat homokból. Sőt! Homokra sem érdemes házat építeni, mert akkor bizony könnyen összedől. Ám vannak olyan vidékek Magyarországon is, ahol a homok az úr. Ilyen például a Kiskunság, amely a Duna és Tisza között fekszik. A talaj olyan sárga és homokos, mintha csak a homokozóból hordták volna szét a gyerekek. Ma már minden házat alapra építenek, de ezen a vidéken minden épületnek nagyon mély alapot kell ásni, és azt betonnal kitölteni, hogy meg tudjon állni a homokon is. Ezt ma már nem kétkezi munkával, ásóval végzik, hanem munkagépekkel, markolóval. A betont sem kézzel keverik, hanem hatalmas keverőgépekkel, amelyekbe homok és kavics, cement és víz kerül. Ez a folyékony anyag később megszilárdul, és olyan erős lesz, mint a kő. De ahhoz, hogy még erősebb legyen, vasszálakat, vashálót is tesznek a betonba.

Izráelben még több homokos terület volt, mint hazánkban, és a bibliai időkben nem ismerték a vasbetont, nem volt markoló, amely megkönnyítette volna az alapásás munkálatait. Pedig ahhoz, hogy biztonságos házat építsenek, jó mélyre le kellett ásni. Olyan mélyre, hogy követ vagy sziklát találjanak a talajban, amelyre azután ráépíthetik a házat. Mindenki tudta hát Izráelben, hogy a házépítés hosszú és fáradságos munka, amelynek nem szabad megspórolni a lépéseit.

Ezért is mondott Jézus példázatot az okos és a bolond házépítőről. Hogy mindenki számára egyértelmű legyen. Az emberek ugyanis szeretik a könnyebb utat választani, megúszni a nehézségeket, még a hitük gyakorlásában is. Meg akarták hát tudni, miért is hallgassanak Jézusra. Hátha találnak valami kiskaput. Jézus pedig egyértelmű képpel válaszolt: aki hozzá jön, figyel a szavára, és úgy él, ahogy ő Isten akarata szerint mondja, hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott és a kősziklára alapozott. Amikor árvíz jött, beleütközött az áradat a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. Aki viszont hallja Jézus beszédét, de nem törődik vele, hogy aszerint éljen, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre vagy homokra építette a házát. Amikor jött az árvíz, beleütközött a falakba az áradat, és azonnal összeomlott a ház, teljesen elpusztult (Lk 6,47—49). Jézus még hozzátette: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7,21).