Dárius utánanéz Círus király templomépítésre vonatkozó rendelkezésének. Megtalálják az okmányt. Ez vázlatosan, de világosan igazolja, hogy a király parancsot adott a templom újjáépítésére, az építkezés költségeinek fedezésére és a templom felszerelésének visszaadására. Az égőáldozatokhoz szükséges állatok beszerzésére is ad támogatást. Még a templom tervrajzát is tartalmazza a rendelet, hogy a régi, salamoni templom mintája szerint történjék minden. Ennek a költségek összegyűjtése szempontjából volt jelentősége, mivel azt a begyűjtött adókból kellett fedezni. Megdöbbentően szigorú parancsot adott ki azok ellen, akik akadályoznák az építkezést: az ilyet fel kell szögezni saját háza gerendájára. Egyrészt Isten büntetését kéri arra, aki lerombolná Isten házát, másrészt azt, hogy imádkozzanak a király és fiai életéért (7–12). A könyvben több arám nyelvű okmány szerepel. A további leírásokat ismét a krónikás szövegezi a szokásos héber nyelven. Az építkezés befejezése után fölszentelik az új templomot. Megünneplik a páskát, a törvény szerint magukat megtisztítva a kovásztalan kenyerek ünnepét is örömmel megtartják.

Mt 2,19–23

69. zsoltár

Sok év kihagyásával folytatódik a hazatértek története. Ezsdrás könyvének második felében megismerjük a könyv névadóját. A perzsa király hivatalos okmánya mutatja be. Felhatalmazás ez Ezsdrásnak, mintegy személyi igazolás arról, hogy látogatást tehet Jeruzsálemben. Vele mehet Izráel népe, papjai és lévitái közül az, aki akar. A templomhoz és az áldozatokhoz vigyen magával aranyat, ezüstöt, önkéntes adományokat a királytól, tanácsosaitól, bármely jókedvű adakozótól. A hivatalos írás meglepő módon Isten akaratára, tiszteletére hivatkozik. Érződik, nagyra becsüli a király Ezsdrás személyét is: magas rangú kormánytisztviselő, vallási ügyeket intéz, Áron nemzetségéből való pap és írástudó. Az uralkodó lényegesnek tekintette, hogy békesség, biztonság legyen országaiban. Ezsdrás pedig „szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az Úr törvényét, és tanítsa Izráelben a rendelkezéseket és előírásokat” (9). Szabadon vihet magával önkéntes jelentkezőket. Egyházi pénzügyi törvényeink szerint a mi lelkészeink és minden gyülekezeti szolgálatban lévő mentesül az adózás alól, ha perselypénzből kapja illetményét. A királyi rendelet ehhez hasonló parancs (24).

Mt 3,1–12

342. dicséret

Ezsdrás hálaimáját az előző fejezetben olvassuk, ezzel kezdődik az egyes szám első személyben fogalmazott beszámolója. Készen áll az útra. A vele hazatérők névsora hosszú (valószínűleg utólag állította össze): először a családfőket sorolja fel, azután a papokat és a templomi szolgálathoz tartozókat (1–13). A számbavétel folyamán kiderül, hogy nem volt közöttük egyetlen lévita sem. Ezsdrás a kultusz megfelelő gyakorlásához külön küldöttséget meneszt hozzájuk, hogy rávegye őket a hazatérésre. Hálásan tapasztalja, hogy hallgattak a meghívásra, és sok templomszolga is csatlakozott hozzá (16–19). Az útra készek több ezren lehettek a nőkkel és gyermekekkel együtt. Az indulás előtt lelki előkészületet hirdet: böjttel és imádsággal, mivel nem kért fegyveres kíséretet a királytól. Méltatlannak tartotta volna, hogy ne egyedül Isten oltalmára bízzák magukat. Az adományok szállítására és majd jeruzsálemi átadására tizenkét papot választ. „Ti az Úrnak vagytok szentelve, ezek az edények is szentek [...]. Vigyázzatok rá, és őrizzétek meg!” (24–30). E nagy értékekről és a megbízható emberekről pontos leltárt készítenek az átadás folyamán.

Mt 3,13–17

346. dicséret

Jeruzsálemben a gyülekezet életéről tájékozódva kiderül: soha nem volt még olyan helyzet, mint akkor. Vegyes házasság elvétve fordult elő: Józsefnek volt egyiptomi felesége (1Móz 41,45), Mózesnek midjáni (2Móz 2,21), Elímelek fiai pedig móábi özvegyeket hagytak (Ruth 1,4), de nem történt nagy botránkozás. A nemzeti és vallási tisztaság megőrzése meghatározó szempont volt a házasságkötésben (1Móz 24,3; 29,19). A választott nép törvényei rendelkeznek így: azzal is őrizzék hitüket, hogy saját nemzetük, törzsük tagjai közül válasszanak házastársat és nemzzenek utódokat (3Móz 18,24–25; 2Móz 34,15–16; 5Móz 7,1–6). A fogság ideje alatt azonban az otthon maradtak nemzeti és vallási összetétele egészen máshogyan alakult. A betelepített pogány népek hozták a maguk különböző vallását, bár tanulgatták a helyiek izráeli istenhitét. Ezek lányaival házasodtak a zsidók, és azok vallási életét is megkapták a hozománnyal. Sok vegyes frigy született a papok és léviták között is (11–12). Ezsdrás magába roskad. Népének ezt az állapotát súlyos bűnnek, tragédiának fogja fel, megszaggatja a ruháját (a bűnbánat és gyász jeleként), haragjában a haját, szakállát tépi. Szégyenkezve bűnbánatot tart, imádságához szavakat keres.

Mt 4,1–11

715. dicséret

Ezsdrás sírása átterjedt a népre: az emberek összegyűltek körülötte, és hallották bűnvalló imádságát. Mindenki sírt. Siratták az elveszett múltat, hűtlenségüket Istenhez. Sekanjá válaszolt Ezsdrásnak a nép nevében, elismerte hűtlenségüket, de mindjárt a jóvátétel, a megoldás és a tettek szükségességére figyelmeztetett: „kössünk szövetséget Istenünkkel úgy, hogy elbocsátjuk mindezeket az asszonyokat és gyermekeiket...” (3) A papok, léviták és Izráel vezetői megesküdtek Ezsdrásnak, hogy elfogadják ezt a döntést. Meghirdették Júdában, az egész országban a nagygyűlést mindazoknak, akiket érint a válásról szóló határozat. Fenyegető meghívás volt, elmulasztása kizárással és a teljes vagyon kiirtásával járt (8). A herem szó szerepel itt, amely Keleten ’kegyetlen pusztítást, irtóhadjáratot, átkot’ jelent. Akit kirekesztenek a gyülekezetből, hontalanná válik, bárki megölheti. Jöttek sokan a felhívásra, számbavételre, aztán a bírósági eljárásra. Hogy mindenki ott volt-e az össznépi válóperen, nem tudjuk. Hogyan történt a gyakorlatban, nem tudni. Sok sebbel és fájdalommal járt, az biztos, a gyermekek miatt is. A nők kiszolgáltatottak lettek. De a törvény szent és diktál. Ezsdrás ezért jött: intézkedni, rendet tenni és megújítani a nemzeti és vallási életet.

Mt 4,12–17

387. dicséret

Ezsdrás könyvébe szervesen beilleszthető Nehémiás könyve, a jeruzsálemi várfalak renoválási munkáinak részletezésével. A két könyv szorosan összetartozik, eleinte egy egység volt, Ezsdrás neve alatt. A Biblia kutatói szerint Nehémiás érkezhetett Jeruzsálembe először, Artahsasztá perzsa király engedélyével. A már működő templomi kultuszba és városi életbe jött később Ezsdrás pap a vallási reformokkal. Nehémiás a babiloni fogságban született, újabb nemzedékhez tartozott, akiknek már csak történelem volt a deportálás. Ott, Susán várában az uralkodó pohárnoka, bizalmi embere volt. Egy látogatótól hallott a fogságból hazatértek helyzetéről, nyomorúságáról: még mindig a romok között élnek, és szeretnék felépíteni a várfalakat Jeruzsálemben. Ehhez kérnek segítséget, engedélyt. Megdöbbentő, hogy Nehémiást, aki soha nem látta ősei földjét, Jeruzsálem falait, mennyire mélyen érinti mindez! Napokig ül, gyászol és sír, azután böjtöl és imádkozik. Hívő imádkozója népének és népéért, a távolban is. Szenvedélyes bűnvalló imádságot mond népe nevében is. Még nyomatékosabbá teszi ezt a részt az egyes szám első személyű elbeszélés.

Mt 4,18–22

823. dicséret

Nehémiás nagy előkészületekkel hordozza magában a kérést, amelyet majd a király elé vihet: engedélyezze neki, hogy hazautazzon ősei városába és felépíthesse a falakat. Az uralkodó észreveszi, hogy valami nyomja a szívét, és erről érdeklődik. Nehémiás először magában fohászkodik Istenhez, úgy meri csak elmondani. Óvatosan ősei sírhelyeként jellemzi Jeruzsálemet, mivel az egykori vádak miatt a „lázadó város” újjáépítésének terve politikai színezetű volna (Ezsd 4,10–23). A perzsa uralkodó meglepően nyitottan fogadja kérését: adjon engedélyt és ajánlólevelet az útra, továbbá fát az építkezéshez a libanoni királyi erdőkből. Nehémiás Júda helytartója és a felújítási munkálatok vezetője lesz. Ez azt is jelenti, hogy Júda önállósodott tartománnyá válik a perzsa birodalomban. Elszakad Samáriától, ahol az ellenséges helytartó és emberei feljelentették, hogy akadályozzák az építkezést. Nehémiás megérkezése után az engedélyek birtokában is óvatos marad. Először nem szól senkinek, titokban felméri a helyzetet, éjszakánként járja, vizsgálja a városfalakat és a kapukat. Csak ezután tart megbeszélést a város vezetőivel.

Mt 4,23–25

204. dicséret