Több minden – egyebek mellett zeneértése, zeneszeretete és finoman rejtőzködő költői tehetsége – okán is különösen kedves számomra az 1632 körül született, Tornától Szatmárig számtalan eklézsiában paposkodó Szőnyi Nagy István. Sok teológiai, egyháztörténeti írása miatt kedvelem, de az 1695-ben, Kolozsvárott megjelent Magyar Oskolája áll hozzám a legközelebb, az a műve, amelynek fő célja az olvasás tanulásának „megédesítése” volt.

Lelki és érzelemalapú, megerősítő módszertani olvasmány lehet ez tanárok, szülők és gyermekek számára egyaránt, a mai, felvételi vizsgás stációkkal teli időkben is. Bárha nem az írás-olvasás a középiskolákba készülők legfőbb nehézsége, mégis sokat segíthet nekik. Hiszen aki e XVII. századi sorokat leírta, azt a hit mellett a tudás átadásának szeretete irányította, s a sok puritán szerzőre jellemző, még a feladatokat is otthonossá tevő szándék, amelynek érdekében életteli hasonlatokat is gyakran használt: „A tanulónak elméjét kell tanulástól idegenítő és abban megtompító, s késleltető bojtorjános előítéletektől megszabadítván elkészíteni. Az ács elsőben a göcsörtöktől megbárdolja, s gyalulja a gerendáját, s azután építi a házat. A kovács elsőben melegíti a vasat, s úgy hajtja s formálja láncát. Az ötvös megtisztítja aranyát, s úgy művel drága munkát. A jól megkapált szőlő terem édes mustot. Készítsd jól a tanulóknak elméjét, s megnyerted munkádnak felét... A tanulásnak nehézsége, s megtanulásának lehetetlensége képtelen ábrázattal rettenti a tanulókat. Mi is, Isten kegyelméből, a tanításnak és tanulásnak darabosságát simogatjuk, nehézségeit könnyebbítjük, hosszúságát rövidítjük, s tekervényes kerengésit egyesítjük…”

Egyszerre megható és gyakorlatias Szőnyi Nagy tanácsa – e módszert az egyházi óvodák az ő szeretetéhez és bölcsességéhez méltóan követik –: közös muzsikálással hívogatni a gyermekeket az írás és a Biblia megismerése felé: „Minthogy az írás-olvasásnak édességét nem kóstolták, s gyönyörűségét is, micsoda légyen, nem tudják. Annak okáért a Szentírásból kikeresett édes gyümölcsöket kell velük kóstoltatni… Örvendetes zsoltárokkal, s szép vigasztalásokkal teljes könyveit vészi, s lelkét fonnyasztó bánatiban azokkal szívét élesztgeti, a templomban együtt mondja a szép dicséreteket a szentekkel, soha magát meg nem unja; vészi a Bibliáját, s valamennyit akar, annyit beszélget Mózessel, Dáviddal, akármelyikkel a’ próféták és apostolok vagy az evangélisták közül, sőt, magával … az Úr Jézus Krisztussal is. Több ilyen szép édességekkel ha kedvelteted az Írásokat … szomjú lélekkel futnak az olvasás tanulására.”

A Magyar Oskola elérhető sok református tanintézmény könyvtárában, Toldy Ferenc 1866-os A régi magyar nyelvészek Erdősitől Tsétsiig című kötetében, de valószínűleg online is.