Kellő kiindulási alap lehet-e egy barátságról szóló beszélgetés tekintetében az, ahogyan Jézus barátainak nyilvánítja a tanítványait? Hiszen miközben föl emeli őket – nem szolgák, hanem barátok többé –, ehhez feltételt is ad: „ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.” Amivel ráadásul jelzi, hogy nem egyenrangú a viszony. Ahogyan ezzel is: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek…”

A barátság nem emberi találmány, érdemes úgy is tekinteni rá, mint Isten ajándékára. Már a teremtéskor azt mondja, „nem jó az embernek egyedül lenni”. Ezt nemcsak a házastársra, hanem a barátra is vonatkoztatom. A barátságot maga az Úr Jézus emeli a „nagyobb szeretet” kategóriájába: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja a barátaiért.” A tanítványainak csakugyan megfogalmaz ezenkívül egy nem megszokott feltételt is, amikor azt mondja, akkor lesznek a barátai, ha azt teszik, amit ő parancsol nekik. Hívő emberként Jézusra mint Isten Fiára, Urunkra és Megváltónkra tekintünk, aki a barátaiért halt meg. Örömmel tölt el, hogy engem is annak nyilvánít. Hogyne volna ezért a szívem vágya azt tenni, amit ő parancsol? Minden reggel kinyitom a Szentírást. Vágyom az Igére, a vele való közösségre. Különleges kapcsolat Jézussal barátságban lenni.

Az, hogy életét adta értünk, üzen valamit nekünk a barátságaink hétköznapjai tekintetében?

Feltétlenül. Egyrészt megváltott vagyok, és a barátomra is úgy tekinthetek, mint akiért éppúgy az életét adta Krisztus. Ez azt jelenti, hogy időt szánok a barátomra, odafordulok hozzá, segítek neki. Ha kell, kész vagyok érte áldozatokat hozni, önmagam érdekeit háttérbe szorítani. Ne az legyen a fő kérdésem, mi hasznom nekem ebből a kapcsolatból, hanem hogy mi haszna van neki abból, hogy a barátja vagyok. A bajban mutatkozik meg különösen is a barátság valódi ereje.

Önnél ez így történik? Belső késztetésből odaáldozza magát napról napra egy-egy barátért?

Családfőként, lelkipásztorként nap mint nap döntök, hogy éppen kire szakítsak több időt. Néhány éve hosszabb ideig kellett egy barátomra különösen is figyelnem: negyedik stádiumú daganatot találtak nála. Nem mellesleg a szolgatársam is. Másfél hónapig, amíg a kemoterápiás kezelése tartott, minden este megosztotta velem telefonon a félelmeit, panaszait, az elégedetlenségét, a haragját a helyzete miatt. Általában kétórás esti beszélgetések voltak ezek. Ő beszélt, én hallgattam, mert neki erre volt szüksége.

Nem volt ez így egyoldalú?

Igen, ez egyoldalú kapcsolat volt ott és akkor. Barátként tudatosan vállaltam azt, hogy attól fogva meghallgassam minden este, bármit mondjon is, mert tudtam, ezzel segítek neki a legtöbbet ebben az állapotában. Valószínű, hogy nekem is az lenne igazi segítség hasonló helyzetben, ha valaki velem érezve egyszerűen meghallgatna… Hálás vagyok az Úrnak, hogy a szóban forgó szolgatársam két éve tünetmentes. Természetesen most már ismét nem egyoldalú ez a baráti viszony. A betegsége azonban sokat mélyített a kapcsolatunkon.

Mit szólt ehhez a rendszeres többletelfoglaltsághoz a felesége, a családja?

Megértették és elfogadták, hogy ez most rendkívüli helyzet. Ez az életemből vett mozzanat arról is beszél, hogy miután családot alapítottunk, a barátunk a család barátja is.

A házasokra nézve: úgy általában fontosabbnak kell lennie a házastársi kapcsolat ápolásának, mint a barátságénak?

A házasság életre szóló kapcsolat, és különösen nagy ajándék az, ha a férjünk vagy feleségünk egyben az egyik legjobb barátunk is. Aki házasságban él, annak ez a barátságnál is erősebb kapcsolata kell hogy legyen. Mindkettőt ápolni kell, de ez élvez előnyt. A barátot egyébként nem feltétlenül egy teljes életre kapjuk – bár közöttük is lehet ilyen –, előfordulhat, hogy csak időszakokra.

Szó nélkül hagyjuk-e, hogy Dávid és Jónátán szenvedélyes és hősies barátságát homoszexuális kapcsolatnak próbálják beállítani némely aktivisták és úgynevezett progresszív teológusok?

Egyértelműen úgy látom, hibás az említett feltételezés. Dávid és Jónátán kapcsolata igazi hívő, megszentelt férfibarátság. Jónátán az életét kockáztatja Dávidért. Apja, Saul király nyilvánvalóan megtorolná rajta, ha fülébe jutna, hogy titokban továbbra is kapcsolatot tart Dáviddal és védelmezi őt.