1626-ban, Hollandiába száműzött, Hágában kegyelemkenyéren élő szülei, a „téli király és téli királyné”, azaz V. Frigyes pfalzi választófejedelem és Elizabeth Stuart (a bibliás angol király, I. Jakab lánya!) a korabeli dokumentumok szerint legkedvesebb természetű gyermekeként jött a világra Henriette Marie, azaz pfalzi Henrietta.

Apja és anyja uralkodói kudarca után – mindössze pár hétig tarthatták a kezükben a hatalmat Csehországban – frigyük Isten vigaszaként érdekszövetség és hatalom helyett igazi szerelmi házassággá változott, s tizenhárom gyermeket termett. Köztük harmadik lányukként a még a német szakirodalomban is „die sanfte Henriette”-nek, azaz a „gyöngéd Henriettának” becézett lányka. Aki – szülei minden vagyon- és hatalomvesztése ellenére – fontos tényező lett az ellenreformációval küzdő Európa „házassági piacán”. Különösen azért, mert felnövekedvén a nálánál tizenhárom évvel idősebb bátyja és korai árvaságában szinte pótatyja, Karl Ludwig lett Heidelberg ura és Pfalz tartomány fejedelme. Így tehát természetes, hogy I. Rákóczi György felesége, Lorántffy Zsuzsanna, református fejedelemasszonyként, sokkal alkalmasabbnak tartotta őt a szívéhez nagyon közel álló, mert a puritán eszméket vele együtt támogató Zsigmond fia számára, mint egy gazdag nassaui grófkisasszonyt vagy a módos moldvai vajda lányát. Henrietta 1651 kora tavaszán szerény kelengyével, de népes kísérettel, félénken, de várakozó szívvel indult el Sárospatak felé.

A szép, már kék nyári ég alatt elhangzó ottani esküvés előtt, tavasz derekán a türingiai Crossenben tartottak jelképes, a felekezeti szövetséget megerősítő távesküvőt. Fejedelmi bátyja ezután ugyan nem tartott vele, de annak két jó embere igen.