Szabó Imre: Szentlélek a paragrafusokban (A zsinati tanácskozásokra)

(Református Figyelő, III. évfolyam, 19. szám, 1930. május 10.)

Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy a zsinat nem teológiai vagy evangelizáló konferencia, amelyen az egyház életösztöne hatalmas erővel törhet fel a mélyből s a Szentlélek erői lelkeket ejtenek rabul s új utakon indítanak el hamis utakon járó vagy tétlenül veszteglő ezreket. De ugyanaz a Szentlélek, aki az egyház tanítói munkáját végzi, az egyház kormányzásában is ugyanazzal az erővel lép fel, sőt szerény véleményünk szerint a zsinaton még erőteljesebben kell megszólalnia, mint a konferenciákon.

A Szentlélek nemcsak tanítani jár be a látható egyházba, mint a hitoktató az állami iskolába – amelynek kormányzása, igazgatása, gazdasági, jogi, fegyelmezési ügyei egy másik hatalom alá tartoznak. Az egyházjog is, az egyházkormányzás is ugyanannak a Szentléleknek az inspirációjából táplálkozik, amelyből az Ige-hirdetés, azért az egyházkormányzat és egyházalkotmány politika sacra, s nem politika profana. A láthatatlan egyház a zsinati gyűléseken is organizálja magát látható egyházzá, mint ahogy a gyülekezetben a szószéken tanít, a presbiteri gyűlésen pedig gyülekezetet kormányoz ugyanaz a Szentlélek. Azért a zsinat nem más, mint az egyetemes magyar ref. egyház presbiteriuma, amely akkor a legalkalmasabb eszköz az egyház építésére, ha a Szentlélek hatalmába kerül. […]

Érdemes volna kimutatni, hogy a zsinat törvényhozásában hogyan érvényesülnek a Szentléleknek az utolsó negyven évben ref. egyházunk területén felhangzó követelései és kényszerítő parancsai. Finom elemzéssel rá lehetne mutatni, mi került bele a belmissziói mozgalmak szelleméből, mennyi a protestáns ökuménikus vágyakból, hogyan lett az előző liberális zsinatból orthodox, és orthodoxiájában mennyi az élő és mennyi a külső forma. E tekintetben a zsinat a maximumát fejezi ki a mai reformátusság hittudatának…