KERTEK ALATT A LUDAIM

A jubileumi REND-nek idén a Tatai Református Egyházmegye, illetve a helyi egyházközség a házigazdája, a vizek városa először ad otthont a rendezvénynek. A nagyszínpadot a főtéren állították fel. Onnan a további programhelyszíneket hamar, néhány perces sétával elérhetjük. Folyamatosan érkeznek a látogatók: rutinos, esernyős gyülekezeti csoportok egyeztetnek a megtekintendő programokról, szülők nyugtatják gyermekeiket, hogy hamarosan kezdődik Levente Péter bácsi előadása, és biztosan nem marad el, mert a Sátorszínpadon tartják. Az már az első percekben kiderül, hogy a szervezők mindent megtesznek a fesztivál zökkenőmentességéért, amelyért több mint száz, a tatai gyülekezet pólóját viselő önkéntes segítő felel, diákoktól a nyugdíjas testvérekig.

HELLÓ, TATA!

– Ezer éve nem láttalak, de jó, hogy találkoztunk! Hogy vagy? – csípek el egy részletet egy beszélgetésből. A találkozás öröme – mint később kiderült – végigkíséri a fesztivált. Közben elkezdődik a megnyitó, Steinbach József dunántúli püspök az idei REND vezérigéjét adó idézettel indít a 36. zsoltárból: „Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.”

– Egy gyönyörű zsoltár, amely végigkíséri ezt a háromnapos fesztivált, amely tegnap kezdődött és holnap késő délután ér véget. Ez alapján a mottó így hangzik: „Élni jó.” Adja az Úristen, hogy átéljük azt az életörömöt, amelyre nagy szükségünk van. Erősítsük egymást ebben az életörömben, amely mindig az Úrban, az Isten drága krisztusi szeretetével való találkozásban adatik nekünk – fogalmaz a püspök. Felidézi, hogy ha nem lett volna Covid-járvány 2020-ban, akkor Tatán már a tizenegyedik REND-et rendezhették volna meg.

A megnyitó után sikerül váltanom néhány mondatot Gerecsei Zsolttal, az egyházmegye esperesével. Meglátása szerint húsz év alatt a zárt kapus, „befelé forduló” rendezvényből nyitott, mindenki számára elérhető fesztivállá vált a REND. Úgy véli, az esemény a szétszórt dunántúli, reformátusság találkozóhelyéve lett.

– Hatalmas jelentőségű, hogy akár több ezren, együtt élhetjük meg azt, hogy a Dunántúlon vagyunk reformátusok – jelenti ki. – Az idei REND-nek pedig különleges üzenete is van. Az elmúlt időszak sok tekintetben az egyházat is megrázó történései után – ezt az előkészítés folyamán fogalmaztuk meg így – gyógyító egymásra találás és gyógyító alkalom is lehet, és reméljük, lesz is, ez a fesztivál.

Valóban, az elmaradt debreceni egységnap után a REND maradt idén az egyetlen olyan református rendezvény, amelyen a magyar reformátusság találkozhat. A közvetlen összejövetelek lehetőségére erősít rá pár perccel később a kilencvenéves Balogh Józsefné, aki megszólít, tudok-e neki segíteni a református templom megtalálásában, mert nem ismerős Tatán. Kiderül, a siófoki gyülekezeti csoport tagja, és azért csatlakozott a közös utazáshoz, mert szereti hallgatni az Igét, akárcsak Steinbach József prédikációit, akinek minden eddig megjelent könyvét megvette már. Így már értem, miért a református templomot keresi, ott kezdődik 11 órakor a püspök „Élni jó! Életkilátásaink” című előadása.

ÉLNI JÓ?

Szinte mind a hét, tizenegy órakor kezdődő program ezt a címet viseli, más-másként közelítenek a témához, ezt járja körül előadásában Steinbach József is. Sokakkal együtt magam is ez utóbbi program mellett döntök. A templom megtelt, az egyik ajtóban egy biztonsági őr illedelmesen megkér, válasszak másik bejáratot, mert itt már nem tudok bemenni, annyian vannak. Az oldalsó ajtón bejutok, a padokban minden korosztály képviselteti magát, Steinbach József pedig már el is kezdte az előadást, amelyben arra keresi a választ, hogy milyenek az életkilátásaink, hogy miként jó élni és meddig tart az élet.