A pattanásig feszült mai politikai helyzetben, amikor Európa egyre közelebb sodródik a harmadik világháborúhoz, úgy tűnik, vén kontinensünk felelős vagy inkább felelőtlen vezetői félig-meddig az abszolutista francia uralkodókhoz hasonlítanak: semmit sem tanultak, de mindent elfelejtettek a múltból, különösen a két világháború borzalmaiból. Nem tanulták meg, vagy ha igen, már elfelejtették, hogy mindkét szörnyű világégés elkerülhető lett volna, ha az akkori vezetők kellő józanságot, felelősséget és önmérsékletet tanúsítanak.

Bár a történelem nem ismétlődik, mondják komoly történészek, de (mint Mark Twain írta) rímel. Vagyis vannak hasonlóságok, olykor döbbenetes párhuzamok, amelyekből tanulni kellene és lehet is, ha emlékezünk rájuk és tanulmányozzuk őket. Mivel a jelenlegi világpolitikai helyzet némiképp hasonlít a nyolcvanöt évvel ezelőttihez, amikor Európa már csak egy lépésre volt a második világháború kitörésétől, most szeretnék emlékeztetni arra, hogy egy akkor huszonhét éves magyar író, újságíró a Magyar Nemzet napilapban meghirdette és megindította a Szellemi Honvédelem mozgalmat.