... kezdődik a boldogtalanságunk. Amikor túl sokat szeretnénk, olyat kívánunk, amit nem ér(het)ünk el. Vitatkozhatunk a parancsolattal: „Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé!” (2Móz 20,17). (A patriarchális szemléletű eredeti megszövegezés nyilvánvalóan a feleségre is vonatkozik, a felebarát férjének kívánását is tiltja.) Meglephet és megkísérthet mindenkit egy-egy gondolat, vágy és érzés, hogy megkíván valamit vagy valakit, ami vagy aki sohasem lehet tisztességes és törvényes úton az övé. Fölmerül a kérdés: lehet egyáltalán parancsba adni, hogy ne kívánjak meg valamit? Ki szabályozza a kívánságainkat? Saját ösztönünk vagy a másik ember, aki hivalkodik valamivel az orrunk előtt, hogy bennünk irigységet keltsen, netán a gonosz kísértő munkája?

Ez a parancsolat a rossz és gonosz cselekedeteket akarja megelőzni, és arra utal, hogy az embernek hatalmában áll uralkodni az ösztönei fölött, és józanul irányítani, kormányozni és alakítani a vágyait. Ha fölébred is egy kívánság a lelkünkben vagy a testünkben, az ember tudatosan dönthet róla, engedi-e eluralkodni, vagy csöndesen lebeszéli magát, ahogy a gyermekét is meggyőzi szelíd határozottsággal a helytelen kívánságokról. Önuralom nélkül vadon élő ösztönlények lennénk, ez mutatkozik meg néha az indulataink kirobbanásakor. Arról nem tehetünk, hogy megjelenik, felbukkan egy-egy kívánság bennünk, de arról igen, hogy dédelgetjük-e, nevelgetjük-e és növelgetjük-e magunkban a sóvárgást rá, vagy elengedjük és szélnek eresztjük azt, s akkor átmegy rajtunk nyom nélkül. Kívánságainknak nincs határa: mindig van új és több belőlük.

Az új évben legyen nekünk is biztató ígéret, amit Jeremiás mond Báruknak, hűséges íródeákjának és társának. Miközben minden romba dől körülötted, miközben mások felpörgetik, sokszor a divat, a reklámok ébresztik, manipulálják vágyaidat, aközben Isten biztos kézzel irányítja a történelmet. Háborúk dúlnak, őrült, agresszív ösztönök szabadulnak el... „És neked nagy kívánságaid vannak? Ne legyenek! Mert most veszedelmet hozok minden emberre – így szól az Úr –, de te ajándékul kapod az életedet, bárhová is mégy” (Jer 45,5).

Háborúban, szegénységben, betegségben leegyszerűsödnek a vágyak: csak egy darab kenyér, egy adag meleg étel, takaró, hogy ne fázzunk, magát az életet, a túlélést, a megélhetést kívánjuk. A puszta élet, amit Isten ígér, nem is olyan puszta, bőséges élet lehet az a Krisztusban (Jn 10,10).