2024-ben lesz hatvan éve, hogy megjelent az amerikai folkénekes-költő korszakalkotó dala, a The Times They Are a-Changin’ (magyar nyelven, Földes László előadásában: Az idők változnak). Az ekkor huszonhárom éves szerző két évtizeddel a világháború befejezése után az új nemzedék életérzését igyekezett időtálló formába önteni: kifejezni mindazt a feszültséget, szorongást és reményt, amelyet az új korszakba lépő emberiség megtapasztalt. Az űrkorszak derekán, a vietnami háború előestéjén, a világméretű tömegkultúra első aranykorában járunk. Magyarországon a „kádári konszolidáció” zajlik – a modernizálódó ország életében például fontos, szimbolikus esemény az újjáépült Erzsébet híd felavatása, amit már a Magyar Televízió is élőben közvetít.

A 2016-ban irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Bob Dylan dalszövege sok szálon kötődik a szerző mélyen vallásos zsidó közösségben eltöltött gyermekkorához. A korszakok változására figyelmeztető versszakok hangvétele sokak szerint A példabeszédek könyve – vagy, tágabb értelemben, az Ószövetség nyelvezetét, motívumait idézi. A kezdősorok özönvízként jelenítik meg a változást, megjelenik a kerékként forgó idő képe, a háború, a szélvihar és az út motívuma is. A mű lezáró gondolata is biblikus, de már az evangéliumot idézi: „…sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első” (Mt 19,30).