Értelmiségi családban született, Somban. Mivel édesapja tanár és párttag volt, édesanyja pedig óvónő, nem kapott vallásos nevelést. Kereskedelmi áruszakértői végzettséget szerzett Ungváron. A nyolcvanas évek közepén vasárnap is dolgozott Beregszászban, így láthatta, hogy a főtéren álló templomba számos ember tér be. – Nem értettem, mit csinálnak ott. Az egyik szabad vasárnapomon magam is bemerészkedtem, és leültem a hátulsó padra. Úgy éreztem, mindenki engem néz, mivel rólam prédikál a lelkipásztor: úgy beszélt, mintha ismerne – eleveníti fel Sipos Géza, aki a harmincas éveiben járt ekkor. Lassan rendszeressé váltak az istentiszteleti látogatásai és a gyülekezet felnőttkonfirmációs előkészítő csoportjához is csatlakozott. Presbiterré, majd főgondnokká választották. Felnőttként keresztelkedett meg, az akkor kapott ézsaiási Ige meghatározza az életét: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”

Háztartási gépeket forgalmazó boltban dolgozott elárusítóként, amikor 2006-ban Taracközi Ferenc, a gyülekezet vezető lelkipásztora felkérte a Sámuel Alapítvány vezetésére. – Enyhe kifejezés, hogy kért: „Jönni kell, csinálni kell!” Ebben Isten is megerősített, ismét a konfirmációs Igémmel: „Géza, mitől félsz? Neve den szólítottalak, te az enyém vagy!” Úgy éreztem, most kell engedelmeskednem a vezetésnek, motivált továbbá az is, hogy így a gyülekezet reggeli istentiszteletein is részt vehettem – meséli.

Augusztusban lesz tizennyolc éve, hogy Sipos Géza beállt a szolgálatba, azóta hét család típusú gyermekotthon jött létre a segítségével, egy befogadó és egy gyámcsalád vált a szervezet részévé, és tizenhat gyermek került örökbefogadással szülőkhöz. – Nem voltak könnyű évek, ám a mai napig érzem, hogy nem vagyok egyedül a feladatokban: jó a munkaközösség, támogatnak a lelkészeink, a gyülekezetünk, az önkénteseink, de a legfontosabb: Isten gondot visel rólunk. Lehetünk meg tehetünk, de az Úr álmában is eleget ad annak, akit szeret. És úgy érzem, engem szeret – állítja határozottan.

A KESKENY ÚT KÁTYÚI

Az alapítványi nevelőszülőség egyik feltétele az élő kapcsolat Istennel, Sipos Géza maga is ápolja ezt. Az otthoni elcsendesedés és reggeli istentiszteletek mellett rendszeresen részt vesz a gyülekezet imaközösségében. -— Gyakran úgy érzem, mintha Isten megfeddne: Megint csak kérsz, de mit adsz?" Számos nehéz helyzetből emelt fel az Úr, ő ezeken keresztül is formált engem, különösen akkor, amikor hagytam — hangsúlyozza az elnök. Egy örökbefogadó édesapával ment annak kérvényét benyújtani Kijevbe, a gyámügyi hivatalba, amikor az adminisztrációs teendők után, mivel a vonat indulásáig maradt néhány szabad órájuk, meglátogatták a kicsiket. A főváros tizennégy órás vonatútra van Beregszásztól, a drága vonatjegyek miatt alig maradt némi pénzük. Visszafelé késett a villamos, lemaradtak a csatlakozásról, mire kiértek az állomásra, a hangosbemondóban már a vonat indulását jelezték. – Szaladtunk a poggyászunkért a csomagmegőrzőbe, majd a vágányhoz, ahol már indították az InterCityt, felkérezkedtünk egy kocsiba, és az elindult velünk. Nem volt pénzünk több jegyre, és Isten tudta ezt – emlékezik vissza a történtekre.

Egy másik alkalommal Odesszába utazott egy örökbefogadó házaspárral, ám nem volt pénzük szállásra. – Csüggedésünket látva odalépett hozzánk egy idegen hölgy a vasútállomáson. Megkérdezte, miért szomorkodunk. Miután megismerte utazásunk célját, hogy Kárpátaljáról örökbefogadás ügyében érkeztünk, azonnal szerzett nekünk ingyenes fekvőhelyet.