Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. E héten Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki egyházkerületének püspöke osztja meg velünk gondolatait.
„Szeretetedben sok örömünk és vigasztalásunk volt, mert a szentek szíve felüdült általad” – írta Filemonnak Pál apostol. A Filemon-szolgálat célja megerősíteni a gyülekezetek és a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) közötti kapcsolatot.
Debreceniként gyakran elszomorít az, hogy városunk sok lakója – bár a fél világot bejárta már – nem látogatott el a magyar kultúránkat és hitéletünket egyaránt meghatározó Debreceni Református Kollégiumba. Gondolkozzunk el: csak élményszerű nyaralást, vagy tartósabb hatású felüdülést is keresünk?
Lehetünk meg tehetünk, de az Úr álmában is eleget ad annak, akit szeret. Sipos Géza, a Sámuel Alapítvány elnöké vallja ezt a gondolatot. Riportunkban arra keressük a választ, Isten hogyan formálja azt az embert, akit gyermekmentő feladattal bíz meg. Egy biztos, elvégezte benne, hogy a lehetetlen helyzetekben merjen a vízre lépni.
Az egyik napon Csaba megpillantotta Annát. – Állt egy leányzó a tatai edzőtábor főépülete előtt. Én körülbelül harminc-negyven méterre lehettem tőle, és valamiért azt mondtam magamban: „Uram, ha azt akarod, hogy ő a feleségem legyen, akkor legyen úgy!” Mondják, hogy van szerelem első látásra, de én azt mondom, hogy ez imádság első látásra – mondja meglepően.
... témáját a hegyi beszéd hatalmas kijelentései adják. – Az imádság célja nem az, hogy Istent irányítsuk az akaratunkkal, hanem fordítva: hogy a lelkünk ráhangolódjon arra, amit Isten mondani és tenni akar velünk és általunk. Nemet is mond a kérésünkre? Azért kell imádkoznunk, hogy meghalljuk ezt a nemet is!
Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.
A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az e heti bibliai szakaszhoz kapcsolódóan Hodossy-Takács Előd írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást nyújt a szöveg jobb értéséhez.
A nemzetek között is kiemelkedően pazarló a hazai életmód. – A szemlélet tekintetében nagyon fontos, hogy ne legyünk mindenben ráutalva a globális ellátási láncokra, mert azok bármikor összeomolhatnak. Az őseink jól meg tudtak élni ezek nélkül. Ne figyeljünk olyan világtrendekre, amelyek felelőtlen fogyasztásra szólítanak fel – hangsúlyozza Gilicze Tamás lelkipásztor.
Nyolc ölelés kell a jólléthez, négy a túléléshez, a fejlődéshez tizenkettő, de legutóbb azt is olvastam, tizenkét másodpercig nem érdemes kibontakozni egyetlen ölelésből sem, mert akkor kezdenek el termelődni a jótékony hormonok, hogy kötődjünk, hogy érezzük és éreztessük a szeretetet, hogy csillapítsuk egymás fájdalmát.
Krisztussal és az ő történetével való kapcsolatban életünk úgy jelenik meg, mint amelybe ágyazottan értelmet nyer a múlt, irányultságot a jelen és transzcendens perspektívát a jövő. Aki megtartja az életét, elveszíti azt, és aki meghalt Krisztussal, vele élni fog. Krisztus magához ölelte a szenvedést, és ezzel életet hozott a világnak.
Sorozatunkban lelkipásztorainkat kérdezzük művészeti élményeikről, számukra kedves alkotókról, általában a művészetekhez való viszonyukról. „Alig van olyan művészeti alkotás, amely ne volna rám hatással, és ne inspirálna bennem további folyamatokat” – Bölcsföldi András. Alább az ő portréja olvasható.
Alázatra intő átélni, milyen embertelen szenvedéseken mentek át őseink, hogy mi ma református keresztyénként élhessünk. Kardos Péter nyugalmazott lelkipásztor újra útnak indult, hogy a protestáns gyászévtized (1671–1681) emlékére megkeresse a gályarabok nyomdokait követő útvonalakat.
A XVIII. századi tudós, költő Kalmár György szép kifejezésével „drágakőnél gyönyörűbb” édes anyanyelvünket gyakran keseríti pontatlan, félreérthető fogalmazás, idegenszerűség, stílustalanság. A beszéd, az írás szürkül, gondot okoz a megfelelő szó meglelése. Anyanyelvi kapuőr rovatunkban Arany Lajos óvja-védi közös kincsünket.
„Amikor a lányaim iskolások voltak, nagy divat volt, hogy a legjobb barátok karkötőt készítettek egymásnak. Nagyon klassz, ha az embernek van jó barátja, ha meg több, az még jobb. Jézus idejében ugyan nem létezett barátságkarkötő, de jó barátok igen. Olyan barátok, akik kitartanak, mindent megtesznek egymásért, még ha a környezetük ezt ferde szemmel nézi is.”
– A gyerekekben él az igény a minőségi időtöltésre, beszélgetésekre. Nagy példakép ebben számomra a volt lelkipásztorom: kötetlen körülményeket teremtett a lelki beszélgetésekre: a kertben, a kukoricaföldön, az ottani tevékenysége közben hallgatta meg a gyülekezeti tagokat. Egyszerűség és nyitottság – ez az ő védjegye, és ezt szeretném én is továbbvinni.
Húsvéti körlevél a Magyar Református Egyház minden gyülekezete és intézménye számára
Egyházunk a Feltámadottat, Isten igazságát, az életet és a megváltást hirdeti a felbolydult, háborúba rohanó, káoszba sodródó világban is. A húsvét üzenete, hogy Isten megfékezi a gonosz erőket, és megszabadítja az embert.
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a két héten Czanik Péter nyugalmazott református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Három és fél évszázada született II. Rákóczi Ferenc. A szabadságharc vezére a felekezeti békét kereső keresztyénként is figyelmet érdemel. Személyi titkárának is hívő reformátust választott: Ráday Pált. A jubileumot országos és határokon átívelő emlékév köszönti. Hogy mit jelent ma fejedelem ő öröksége, hogyan őrzi emlékét Sárospatak, erről Dienes Dénes egyháztörténész, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem rektorhelyettese beszélt.
Közvetlenül tőle kérdezte meg, ő-e a Krisztus. Amikor Jézus kimondta: „Én vagyok”, ez elegendőnek bizonyult az elítéléshez. E kijelentés döntött a sorsáról. Ez nem puszta válasz volt: az a név hangzott el, amellyel Isten maga mutatkozott be – az örökkévaló, önmagában létező Úr neve, amelyet Izráel különös tisztelettel őrzött. Nem azért ítélték el, mert félreértették. Hanem mert nagyon is jól értették.