KORAI BEVÉSŐDÉS

Seregélyesen nőttem fel, édesapám ott volt lelkipásztor, édesanyám magyar-történelem szakos tanár, egy időben a falu könyvtárosa is. A községben csak mozi és kultúrház volt, ám a szüleim nem maradtak ki semmiből. Eljártak Székesfehérvárra koncertekre, színházba (ezalatt gyakran én voltam a könyvtáros), és amikor el tudtak utazni egy-egy csoportos külföldi kirándulásra, beszámoltak az ottani művészeti élményeikről. Középiskolásként már önállóan éltem meg a művészet színes palettáját Székesfehérváron: diákbérletünk volt, a barátommal elhívtunk két lányt, és színházi előadásokra, filmklubba, kiállításokra jártunk. Teológuskoromban pedig színházszervező voltam, szinte minden fontos darabot láttam a rendszerváltozás idején.

Később feleségemmel magunk szerveztünk tanulmányi kirándulásokat, Európa jelentős művészeti helyeit kerestük fel, számos nagy galériában és művészettörténeti helyszínen jártunk. Egyszer Párizs és a katedrálisok elnevezéssel szerveztünk tanulmányutat, tizenkét francia katedrálist kerestünk fel. Olyan egyedülálló templomokat is megnéztünk, mint a metzi és a reimsi katedrális (a Chagall-féle üvegablakokkal), vagy az addig csak művészettörténet-tankönyvekből ismert ronchamp-i templom.

ISTENTISZTELETI KÖZÖSSÉGBEN, MŰVÉSZEKKEL

Több mint húsz évvel ezelőtt bekapcsolódtunk a Művészetek Völgye programjaiba, kiállításokat szerveztünk az öcsi és taliándörögdi református templomba, sok együttest, előadót és művészt hívtunk meg ezekre a napokra. Benne éltünk a völgy vérkeringésében, a református udvar mindig szeretettel és sok művészeti-lelki élménnyel fogadta látogatóit. Különösen nagy élmény volt a Kaláka-udvar által szervezett istentisztelet: Magyarország jeles művészeivel lehettünk liturgiai és istentiszteleti közösségben (Kaláka, Sebestyén Márta, Lackfi János, Harcsa Veronika, Ferenczi György és a Rackajam). Közben megszerettünk jó néhány új művészeti együttest, a kollégium révén pedig azóta több személyes kapcsolatunk is létesült, például a Platon Karataev, a Napfonat vagy a HolddalaNap zenekarokkal. Ez a jelenlét a völgyben azóta is folytatódik egy másik jó csapat szervezésében. Mi a Bőköz fesztiválon (Baranya) kezdtünk el egy újabb művészeti tábort.

ADVENTI ÜZENET AZ UFFIZI KÉPTÁRBÓL ÉS BÓDVALENKÉRŐL

Alig van olyan művészeti alkotás, amely ne volna rám hatással, és ne inspirálna bennem további folyamatokat. Mondok egy közeli példát: minden adventben van egy konkrét üzenetem, amelyért imádkozom, amelynek a lényegét igyekszem feltárni. Ezt az üzenetet több oldalról is megközelítem, a művészetek felől is.

A legutóbbi advent előtt járhattam az Uffizi Képtárban, Firenzében: ott leginkább az angyali üdvözletet ábrázoló képek keltették fel az érdeklődésemet, a nagy nevek mellett (Botticelli, Fra Angelico) sok más művész festményével is megismerkedtem. Ezután jártam Abaújban, Bódvalenkén, amely arról híresült el, hogy egy időben a falubeli házak falára különböző művészek festményeket, freskókat vittek fel, mintegy szabad kiállítótérként használva az egyébként nagyon szegény és sok szempontból hátrányos helyzetű falut. A kettő képeiből készítettem egy sorozatot szöveggel, Igékkel, kiemelve az adventi üzenetből a „nagy gazdagságot” és az egyszerűséget, a szegénységet. Ami engem ért, azt próbáltam meg mások számára is elérhetővé tenni.