Ki mivel foglalkozik?

Divatszóvá vált a foglalkozik ige. Mivel jelentheti például azt, hogy valaki valamilyen tevékenységet állandóan, hivatásszerűen folytat, és azt is, hogy kedvtelésből, szabad idejében végez ilyet – továbbá azt, hogy kutat, tanulmányoz valamit, vagy behatóan érdeklődik valami iránt, azt elfoglaltsága tárgyául teszi –, ügyelni kell a tevékenység pontos, árnyalt jelzésére. Ám nem ezt tapasztaljuk: „Húga szintén színészettel foglalkozik” – tudatja a média egy holland színésznőről szólva. „Hosszú évek óta foglalkozik dinnyével” a gazda – írja a sajtó. „Közel két évtizede foglalkozik festéssel” – derül ki egy festőművészről.

E közlések többféleképpen is értelmezhetők, mindenesetre inkább hobbijellegű, mintsem hivatásos munkavégzést sugallnak, noha az idézett példákban professzionális tevékenységekről van szó. Pontos fogalmazással elkerülhető a félreértés: húga szintén színész; hosszú évek óta termel dinnyét; két évtizede fest hivatásszerűen, azaz: azóta hoz létre műalkotást. Nem mindegy ugyanis, hogy valaki tűzoltó (lánglovag), vagy alkalmilag olt tüzet (önkéntesen foglalkozik tűzoltással, a hivatása akár asztalos vagy tanár). Nyelvünk gazdagságát jelzi: a „tűzoltómunkát végez” szólásban foglalt tartalomnak nincs feltétlenül köze a tűzhöz. Azt jelezzük vele: valaki szükséghelyzetben a nagyobb kár megelőzésére, gyorsan dolgozik, például hamar nyilvánosságra hozandó, de nyelvhelyességi, stilisztikai bakiktól hemzsegő szöveg hibáit gyomlálja.

Az alábbi mondatokból pedig a bennük foglalt tárgyszavunk pontos jelentése ki sem következtethető: „Mióta foglalkozik sporttal?” – kérdezik a mérnök-edzőtől. Mikortól sportol rendszeresen, aktívan, vagy mióta vonzza a sport világa, elmélete? „Gyermekkora óta foglalkozik irodalommal” – tudjuk meg egy költőről. Azóta olvassa, érdeklődik iránta, vagy írja is? És vajon mit takar a „régóta foglalkozik erdészettel” közlés?