Hogyan kapta meg a lelkészi elhívását?

Későn tudatosult bennem, hogy ez a hivatásom, bár már gyerekkoromban is mondogatták: belőlem még lelkész lesz. Kapálóztam ellene, mert rendőr vagy katona akartam lenni. Évekig kétkezi munkával kerestem a kenyeremet. Sok kitérő előzte meg a lelkészi pályát, vargabetűvel futottam neki. Egyébként látom Isten akaratát ebben is, szükségem volt ezekre az élettapasztalatokra.

A segédlelkészi évét Hajdúböszörményben töltötte, majd kisebb állomások után most Hajdúbagoson szolgál. Milyen élmények érték lelkészi pályája elején?

Négy évet töltöttem Hajdúböszörményben, a Bocskai téren, életem virágzó időszaka volt. A gyülekezet elöljáróitól rengeteget tanultam, hálás vagyok nekik a mai napig. Rendkívül befogadó, kedves közösséget ismerhettem meg. A böszörményiekről terjengő sztereotípiát, amely szerint nyakas és zárkózott hajdúk, nem tudom alátámasztani, ilyesmit nem tapasztaltam.

Mióta szolgál Hajdúbagoson?

Négy éve. A hajdúbagosi gyülekezet elöregedő, de öntudatos közösség. Hála Istennek azért évente csatlakoznak új tagok, a felnőttek között is vannak konfirmálóink. A település tizenhat kilométerre fekszik Debrecentől, ezért gyakran költöznek ide családok, azonban inkább alvófaluként működik: a lakosok napjaik nagy részét nem itt töltik, sok gyerek nem ide jár iskolába. Ezért nem könnyű a közösségbe integrálni a fiatal családokat. Az elöregedés és Debrecen vonzása miatt nehéz az embereket helyi programokra, egyházi rendezvényekre elhívni.

Milyen örömök érik a szolgálata közben?

A gyülekezet tagjainak az eseményeknél, rendezvényeknél sokkal nagyobb igényük van a személyes, lelki beszélgetésekre. Ilyen kéréssel gyakran megkeresnek, nagyon örülök neki, hiszen ez a bizalom jele. Amit a beköszönő prédikációmban elmondtam, továbbra is tartom: az én kapum mindig nyitva áll előttük. Hála Istennek élnek ezzel a lehetőséggel, megosztják velem, ami a szívüket nyomja. Ezt nemcsak az idősebbektől tapasztalom, hanem az ifjúságtól is.

A fiatalabb korosztállyal is megtalálta tehát a közös hangot?

Az ifisekkel való időtöltés motivál és lendületet ad. Jó kapcsolatot sikerült velük kialakítanom, nagy öröm számomra, hogy megbíznak bennem. A szülők sokszor idő szűkében nem tudnak értőn figyelni rájuk, pedig a gyerekekben él az igény a minőségi időtöltésre, beszélgetésekre. Nagy példakép ebben számomra volt lelkipásztorom, Fehérvári Gyula, aki kötetlen körülményeket teremtett a lelki beszélgetésekre: a kertben, a kukoricaföldön, az ottani tevékenysége közben hallgatta meg a gyülekezeti tagokat. Egyszerűség és nyitottság – ez az ő védjegye, és ezt szeretném én is továbbvinni.

Milyen lehetőségei vannak az ifjak megszólítására?

Adottak a körülmények, hiszen az iskolában hittant tanítok, így minden hajdúbagosi diákot személyesen ismerek. A konfirmációra készülve alakul ki a szorosabb kapcsolat, sokan a fogadalomtétel után is látogatják az ifjúsági alkalmakat. Az idei tavaszi szünetben az ifisek például önként eljöttek hozzám, mert hiányzott nekik a bibliai ifjúsági óra. Vágynak a közösségbe, és segíteni is akarnak. Az egyik téli vasárnap délelőtt a havat sepertem a templom előtt, egy volt ifis ezt meglátva kivette a kezemből a seprűt, és betessékelt, hogy készüljek az istentiszteletre: „Levente tiszteletes, ezt én majd megcsinálom!” Hálás vagyok Istennek ezért a korosztályért.