Mindezek fényében Gilicze Tamás bakonyszentkirályi lelkipásztor úgy tartja, elkésett gondolat a fenntarthatóság, a fém szívószál vagy a textilszatyor bevezetése a háztartásunkban. A mélyalkalmazkodás nevet viselő mozgalom tanulmányozójaként már nem megmenteni igyekszik a világot egy talán bekövetkező kataklizmától, hanem azzal számol, hogy a ma ismert világ gyökeres megváltozása elkerülhetetlen, és talán már jelen idejű. Milyen érvek alapján mondja azt, hogy már benne vagyunk az összeomlásban? Milyen szerepe lehet az egyháznak egy széthulló világban? Erről beszélgettünk.

SOKRÉTŰ KRÍZISBEN ÉLÜNK

A Bakony idilli, zöld lankái között, a Gilicze család rendezett kertjében, a cseszneki vár lábánál szürreálisnak tűnik ökológiai válságról beszélgetni. De az aktuális hőhullám sejteti: talán csak nem látjuk a fától az erdőt.

A lelkész úgy véli: bár csak egyik-másik összetevőjét hallhatjuk a híradásokban, valójában polikrízisben, azaz olyan sokrétű válságban vagyunk, amelynek a klíma és energiakérdés csak apró mozaikdarabkája a gazdasági, ökológiai, hulladék- és anyagproblémák mellett. Ez utóbbiról kevesebb szó esik, pedig a Föld anyagai tekintetében zárt rendszer. – Az űrbányászat technológiája még gyerekcipőben jár, egyelőre csak arra jó, hogy elterelje a figyelmünket a problémával való szembenézésről. Új anyag érkezése a Földre egyelőre csak aszteroida becsapódásával képzelhető el. A Föld tehát zárt rendszer, és bár az anyag nem vész el, csak átalakul, nem minden formájában használható fel – magyarázza Tamás.

Példaként említi: hiába van a légkörben jelen a víz, ha nem cseppfolyós formában találjuk, szomjan halunk. Továbbá ott tudunk bányászni, ahol felsűrűsödött egy bizonyos anyag, mondjuk az érc, de ha egyenletesen, mákszemnyi darabkákban van szétszóródva a világban, akkor számunkra felhasználhatatlan. Ezért ahogyan a koronavírus-járvány idején már ízelítőt kaptunk belőle: zavarok keletkeznek az ellátási láncokban, megakadnak gyártási folyamatok.

– Nagy a gond egyrészt a ritkafémeknél, mint a lítium. Ezért sem lehet Magyarországból akkumulátorgyártó nagyhatalom. De hiány van például homokból is. Az építőipar nem tudja felhasználni a tengeri homokot, mert az sós, a sivatagit sem, mert annak a szemcseszerkezete nem alkalmas építésre, csak a folyami homok megfelelő. A hiány rendkívüli áremelkedéshez vezetett. Szintén fogy a tiszta szilícium. Ez ugyancsak homok formájában létezik, és a számítástechnikai eszközök egyik alapanyaga. Ahhoz, hogy chipeket, félvezetőket tudjanak készíteni, nincs elég megfelelő tisztaságú szilícium – sorolja. De nem csak a felhasználható alapanyag fogyása okozza a gondot, hiszen az igények is döbbenetes ütemben nőnek. A világ ugyanis gazdasági gyarapodásban gondolkodik, mindig magasabbra kitűzött GDP-célokkal. De nem az említett anyagok hiánya a legvészjóslóbb.

– Ha ilyen ütemben növekszik a felhasználás – figyelmeztet Gilicze Tamás –, néhány évtized alatt kifogyunk a Föld foszforkészletéből. Kevesebb telefonnal lehet élni, de a csontok, a fogak felépítéséhez, az idegrendszeri és a szívműködéshez nélkülözhetetlen ez az elem. A szervezetünk még nem talált ki mást, amivel helyettesíthetné – magyarázza.