A XIX. században irodalmi alkotóink folytatták az ősi mondavilág – még a XVI. században elkezdett – feldolgozását. Kimeríthetetlen nagyságú témalehetőséget vett birtokba irodalmunk. Arany János a csodaszarvashoz kötődő mondákat irodalmunk klasszikusai közé emelte. A Toldi szerelme IX. fejezetében a szakadékba zuhant szarvas nyomán találnak a karlsbadi fürdő forrására. A mondák világában élő hősök így irodalmi alakokká váltak. A reformkor nagy alkotói triásza: Petőfi Sándor, Arany János és Tompa Mihály műveinek a népregék és mondák állandó szereplői, ihletői. A várromok a reformkor alkotóinak kedvelt kirándulóhelyszínei voltak. Ezen belül is érdekes emléke a magyar természetjárásnak Petőfi és Tompa útja Murány várának romjaihoz. A nagy előd, Gyöngyösi István Márssal társolkodó Murányi Vénus című művének helyszínét látogatták meg. A hazai turisztika legnevesebb irodalmárai műveiben megörökített esemény volt a két költőnek ez az útja. Tompa Mihályt megihlette a Csörsz árka, azonos című költeményében pontosan leírta a nagy árok elhelyezkedését:

A tudósok világában sok vitát kiváltó nagy alföldi árokrendszer eredetével kapcsolatban a régész és történész közvélemény még nem jutott teljes egyetértésre. A hosszú, többek között Csörsz vezérről is elnevezett árokrendszer a Tisza-parti Tiszacsegével szembeni Ároktőtől kezdődik. A falu történetét Dienes Dénes lelkész írta meg igényes monográfiában.