„Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!” – jut eszembe Petőfi Sándor verssora, miközben a Hortobágy szívében fekvő Nádudvarra tartok. A gazdag múltű település Debrecennel egy időben vált reformátussá, a protestáns felekezet hívei máig megőrizték a többségüket, annak ellenére, hogy az ötvenes években szinte teljesen megszűnt a vallási élet Nádudvaron.

RÉGI IDŐK, HOSSZÚ ÁRNYÉKOK

A történelmi feljegyzések szerint Nádudvar lakossága az 1550-es években tért át református hitre. A következő évszázadokban a települést hol a törökök, hol a tatárok, hol a rácok dúlták fel, nem kímélve az Árpád-kori templomot sem, amelyet mindig felújítottak a hívek, mígnem az 1700-as évek második felében a templom bővítésébe kezdtek. A gyülekezet két iskolát is épített a faluban, egyet a leány-, egyet a fiúgyermekeknek, ezek egészen az államosítás időszakáig szolgálták az egyházi nevelést Nádudvaron. – Utóbbi kapujában állva írták össze, hogy kik jönnek el az első istentiszteleti szolgálatomra 1999. augusztus 20-án – emlékszik vissza Őz Lajos, aki huszonöt éve szolgál lelkipásztorként a városban, négy év óta pedig a Hajdúvidéki Református Egyházmegye esperesi tisztségét is betölti. Hogy a kommunista vallásellenes hozzáállás és a megtorlástól, a következményektől való félelem mennyire beleivódott a helyiek lelkébe, azt újabb szomorú példával szemlélteti az esperes. – Az érkezésem évében és az utána következőben még úgy zajlottak – volna – a keresztelők, hogy este nyolc óra után becsöngettek a parókiára, hogy „itt vagyunk, meg kellene keresztelni a gyermeket”.

Még ma is emlékszik az első templomi keresztelőre. – Vége lett az istentiszteletnek, miközben a gyülekezet elhagyta a templomot, az akkori főgondnok elkiáltotta magát: „Keresztelősök, gyűjjenek be!" Hálát adunk azért, hogy ezek az idők már elmúltak, a keresztelő ma már nálunk is a vasárnapi istentisztelet része – mondja az esperes, és még egy példát hoz arra, mennyire elsorvadt a református élet Nádudvaron az egyházellenes időszakban: itt kizárólag a 42. zsoltár dallamára énekeltek. Ma már három lelkész szolgál az egyházközségben, Őz Lajos mellett Gyallai Henrietta és Hell Tibor beosztott lelkipásztorok hirdetik az Igét Nádudvaron.

HÁROM PILLÉR

Őz Lajossal és a presbitérium további három tagjával – Molnár Ilonával, Ó Nagy Ferenccel és Derceni Istvánnal – a régi parókia nagytermében beszélgetünk. A templom kertjében álló tornácos, igényesen felújított épület a város legrégebbi műemléke, az építését 1772-ben fejezték be. Itt működik ma a lelkészi és az esperesi hivatal, gyülekezeti teremként is szolgál, illetve korábban helyet adott a gyülekezettörténeti múzeumnak is.

Mostanság az ad okot büszkeségre a gyülekezetnek, hogy 2024-ben ünneplik a mai templom fennállásának 250. évfordulóját. Ebből az apropóból művészeti pályázatot hirdettek, kiállítást rendeztek, a hitoktatásban részt vevő gyermekeket a templom fotójával díszített kirakós játékkal ajándékozták meg, ősszel pedig hálaadó alkalomra készülnek.

Molnár Ilona már kisgyermekkora óta tagja a gyülekezetnek, huszonöt éve presbitere is. – Nagyapám, édesapám is a presbitérium tagja volt annak idején, nekem Isten azt is megadta, hogy édesapámmal kilenc éven keresztül együtt szolgálhattunk – mondja a harminc éve tanítóként dolgozó asszony, a Hajdúvidéki Református Egyházmegye polgári általános iskolájának igazgatóhelyettese. Úgy látja, egy egyházközség fejlődéséhez három dolog elengedhetetlen: a gyülekezetépítés, a fiatal korosztály megtartása és a diakónia. Tapasztalata szerint huszonöt éve Őz Lajos megválasztásával ezen az úton indult el a nádudvari gyülekezet, az eredmények már láthatók. Ahogy elmondja, a három pillér közül a diakóniában léptek nagyot előre a negyed évszázad alatt, a gyülekezetépítésre sem lehet panaszuk, az ifjúság kérdésében pedig bár tettek lépéseket, kétszer is megpróbálták átvenni a város általános iskolájának fenntartását, illetve próbáltak óvodát építeni, törekvéseiket nem koronázta siker. Egészen mostanáig, ugyanis októberben adják át a gyülekezet bölcsődéjét.

GYERMEKEK

Merthogy tapasztalatuk szerint lenne igény a városban az újabb nevelési intézményekre. – Az elmúlt évtizedben minden évben megrendeztük a gyülekezet nyári napközis hittantáborát, az utóbbi időszakban egy nyáron már többet is. Idén már egy turnus lement, azon kilencven gyermek vett részt – érzékelteti a gyereklétszám-növekedést Derceni István főgondnok. A Kárpátaljáról származó agrármérnök szerint a gyülekezeti tábor is kapcsolódási pont az azon részt vevő gyermekek a gyülekezettel egyáltalán nem, vagy csak érintőlegesen kapcsolatban lévő szüleivel, akik eljönnek a tábort lezáró istentiszteletre. Hasonló a helyzet a nagyobb ünnepek idején tartott alkalmakon, amelyeken az iskolai hittanórákon tanult műsorokkal szerepelnek a gyermekek is. – Abban bízunk, hogy minél többször jelennek meg a templomunkban a szülők, egyre inkább életük részévé válik – reménykedik Molnár Ilona.

IDŐSEK

A gyülekezet életében meghatározó szerepet tölt be a Nádudvari Református Egyházközség Idősek Otthona, amelynek története 2002-ben indult. Ó Nagy Ferenc, a gyülekezet korábbi, jelenleg tiszteletbeli gondnoka szívesen emlékezik vissza erre az időszakra. – Ha a presbiterségem negyvenöt évét vizsgálom, köszönőviszonyban sincsenek az első évek az utolsókkal – fogalmaz. Ő is utal arra, hogy a kommunista időszak alatt visszafejlődő gyülekezet a rendszerváltozást anyagilag és lelkileg kisemmizett egyházközségként élte meg.

– Ezt az épületet is alig tudtuk fenntartani, a lelkészfizetést is csak adományból tudtuk előteremteni, de Istennek hála, bekövetkezett a fordulópont. Sohasem felejtem el: a nagytiszteletű úr telefonált, hogy lehetőség nyílt idősek otthona alapítására, fenntartására, mit tegyünk? A presbitérium összeült, eldöntöttük, hogy belevágunk. Kevés pénzünk volt, de a Jóisten megadta, hogy a kicsiből nagy valóság legyen – emlékszik vissza Ó Nagy Ferenc, aki az akkor negyvennégy főre tervezett intézmény építésénél is bábáskodott, valamint aktívan részt vett működésének első éveiben is. Az építésre akkor százhatmillió forintot nyertek, a másfél hektáron elterülő intézményt pedig folyamatosan fejlesztik, hamarosan az ötödik szárny építése kezdődik, így tovább bővülhet a már most is kilencvenöt férőhelyes otthon, amelynek Kabán és Karcagon is van telephelye, valamint idén júniustól vették át a nagyhegyesi idősotthon fenntartását negyvenkilenc lakóval és huszonnégy alkalmazottal. Így a nádudvari gyülekezet diakóniai hálózata alapellátottjainak száma meghaladja az ezret, alkalmazottjaié pedig eléri a százhetvenet. A lakóknak reggelente áhítatot, a dolgozóknak bibliaórát, vasárnap pedig istentiszteletet is tartanak.

GYÜLEKEZETI KAPCSOLATOK

A gyülekezetépítés egy életen át tart – jelenti ki Őz Lajos. – Itt, Nádudvaron tizenöt-húsz évvel le vagyunk maradva rengeteg mindenben. Nemhiába nálunk a legmagasabb évtizedek óta a felnőttkonfirmációk száma az egyházmegyében, azt pótolják be a szülők, keresztszülők, ami elmaradt, ami Nádudvaron szó szerint tilos volt. Molnár Ilona szerint a gyülekezet gyarapodása összefügg azzal, milyen igehirdetéseket hallhatnak a hívek vasárnaponként.

– Nálunk az istentiszteleti alkalmakkor az egyszerű emberek számára is érthetően szólal meg az Ige, amelyet ha valaki meghall, és nem csak meghallgat, akkor a szívében hazavihet valamit. Minden igehirdetésnél érzem, hogy volt olyan üzenet, amely személyesen nekem szólt. Mások is így lehetnek ezzel, ami pedig segít abban, hogy újra eljöjjenek. Ekkor pedig már nem az első kíváncsiság, hanem az odatartozás iránti vágy munkálkodik – bizakodik a presbiter asszony. Nádudvaron is tudják, hogy az együtt átéltek segíthetik összekovácsolni a közösséget, és úgy tűnik, sokan vágynak is arra, hogy tartozzanak valahová. A legutóbbi példa erre az idei Szeretethíd, ennek alkalmával a parókia és a templomkert több mint száz méter hosszú kerítését újították fel.

– Családok, fiatalok, a gyülekezet apraja-nagyja eljött, csiszolt, alapozott, festett egész nap – idézi fel a főgondnok. – S ha már ilyen szép számban összejöttünk, megigazítottuk az utcafront felőli bokrokat, fákat is – teszi hozzá. A közösségépítő erővel bíró gyülekezeti kirándulások is gyakoriak Nádudvaron, idén már az ötödik nagybuszos utazásra készülnek, most éppen a nagykőrösi Safari Parkba.

– A közösségépítés másik pillére a közös elcsendesedés – mondja Őz Lajos, aki rendszeressé tette a presbiteri, gyülekezeti csendesnapokat, bibliaórákat, reggeli áhítatokat. Január óta a presbiterek is szolgálnak az istentiszteleteken: minden vasárnap a huszonnégy tagú presbitérium egyik tagja olvassa fel a lekciónak szánt bibliai igeszakaszt. Szeretnék az evangéliumot minél több emberhez eljuttatni, ennek érdekében megragadnak missziói lehetőségeket és kereteket is. Havonta igei hírlevél formájában tájékoztatják a tagokat az aktuális programokról, a modern kornak megfelelve pedig az eklézsia közösségi portálján is aktívan zajlik a gyülekezet mindennapjait bemutató híradás. Sokakat meg tudnak szólítani, be tudnak hívni a közösségbe a zenés istentiszteletekkel is, hiszen nemcsak advent idejében lépnek fel zenei előadóművészek a gyülekezeti életet gazdagítva, de a fiatalos, dicsőítő zenét játszó csapatok meghívása elől sem zárkóznak el. Ismeretterjesztő előadássorozatokkal pedig a közösség tagjainak bibliai és egyéb tematikájú tudását próbálják bővíteni. A gyülekezet nőszövetsége idén ünnepli a huszadik születésnapját, s e jeles alkalomból elkészíttették hímzett zászlójukat, amelyet júniusban Debrecenben megáldottak.

A szövetség tagjai is rendszeresen összejönnek, sokszor azért, hogy száraztésztát készítsenek vagy adományt gyűjtsenek, de be szoktak kapcsolódni a világimanap programjába, részt vesznek bibliaiskolákon is. Többször látogatták már meg adománnyal a tiszafüredi gyermekotthont, erdélyi és kárpátaljai gyülekezeteknek is rendszeresen szerveznek adománygyűjtést a nádudvariak. A szolgáló szeretet elve alapján a közösség egésze nagy hangsúlyt fektet a rászorulók megsegítésére, s ennek jegyében minden évben többször osztanak melegételt – a presbiterek aktív részvételével –, továbbá tűzifa-, élelmiszer- és ruhaadományokat, valamint a helyi gyermekeken kívül más gyülekezetek hittanosainak is évtizedek óta készítenek karácsonyi csomagokat.

SÜTÉS-FŐZÉS A KÖZÖSSÉG ÖRÖMÉÉRT

Az idősek otthona egyfajta kihelyezett közösségi térként is szolgál a református közösség számára. Néhány hete például családi napot tartottak ott, amelyen a lakók, a családjaik, a munkatársak és a gyülekezet tagjai töltöttek el tartalmasan, az Ige mellett egy napot. Az esemény része volt, hogy a Nádudvarra jellemző fekete és mázas kerámiából készíthettek alkotásokat a jelenlévők, a cserépedények az otthon égetőkemencéjében nyerték el végső formájukat Fazekas Lajos fazekasmester keze által.

A másfél hektár arra is alkalmas, hogy közösségi sütést-főzést rendezzenek, az intézmény parkja rendszeres helyszíne szalonnasütéseknek, majálisnak, közösségi bográcsozásnak. Szinte a megnyitás óta tartanak évente egyszer hagyományos disznótort is az udvaron, legutóbb már nyolc, közel kétszáz kilogrammos disznó áldozatával, amelyek feldolgozásából és jóízű elfogyasztásából mindenki kiveszi a részét. Ezeken az alkalmakon is a hagyományőrzésen és a közösségi együttléten van a hangsúly – magyarázza Őz Lajos.

AKI A VIRÁGOT SZERETI…

A nádudvari gyülekezet különös kapcsolatot ápol a növényekkel. Itt most nem arra gondolok, hogy Őz Lajos ideérkezése után a templom egyhektáros, szinte teljesen benőtt kertjéből megszámlálhatatlan bokrot, cserjét és mintegy száz fát vágtak ki, hogy egy évvel később millenniumi erdőt telepítsenek őshonos fákból, amelynek megerősödött képviselői ma is ott állnak a kertben. Inkább arra, hogy saját botanikus kertje van az idősotthonnak, ahol különleges növényeket (például oregoni hamisciprus, óriás mamutfenyő, kínai dió-selyemfenyő) ültettek hozzáértő kezek, illetve arra is, hogy a gyülekezet egyik telkén egy picit Tihanyban érezheti magát az ember.

– Van egy területünk, a Széchenyi porta, ahol annak idején iskolát szerettük volna építeni, de végül levenduláskertet alakítottunk ki rajta. Igazi kis biorezervátum, ahol nemcsak a névadó illatos virág, hanem az erdei feketefenyő összes európai változata megtalálható – mutatja be az esperes a kertet. A levendulaszüret is közösségi alkalom, amely túllép a gyülekezet határán, és olyanokat is megszólít, akiknek eddig nem volt kapcsolatuk az egyházközséggel. – Megpróbáljuk kitágítani a missziós lehetőségeket, nem csak a megszokott sémákban gondolkodni – mondja Őz Lajos. Érdekességképp azt is megtudjuk, hogy ez a negyedik éve a levendulás kertnek, és a második, amikor olajat is tudtak préselni a termésből, amelyet ajándékba adnak majd a közösség vendégeinek.

ISTENTISZTELET A HORTOBÁGY SZOMSZÉDSÁGÁBÓL

Közben már a kétezer-ötszáz fős templomot csodáljuk, rákérdezek, készül-e valamivel a gyülekezet az augusztus 18-i rádiós istentiszteletre. Kiderül, hogy bár ez lesz az első éteri szolgálata a nádudvariaknak, nem terveznek mást, mint ami egy átlagos vasárnapi istentiszteleten is történik. – Arra biztatom a gyülekezetet, hogy bátran énekeljenek majd – mondja végül Őz Lajos, akinek azért okoz egy kis izgalmat a közvetítés.

– Számomra újdonság lesz, hogy meghatározott idő jut a prédikációra, ugyanis én nem olvasom, hanem fejből mondom. Oda kell figyelnem, hogy beleférjek az időbe, és ne improvizáljak – gondolkodik hangosan az esperes. Kifelé tartva a templomból Ó Nagy Ferenc lép mellém, és így szól: – A legkedvesebb énekem a 434. dicséret, annak az egyik sora így hangzik: „Küzdelemre hív az élet, hadd kövessünk benne téged!” Mi ezt mindig megéltük, mert itt volt küzdelem bőven, de azt hiszem, nem volt hiábavaló, mert a terveink a Jóisten segítségével megvalósultak. Összességében nem lehet panaszunk, sőt büszkék lehetünk és hálát adhatunk az Úrnak, hogy mennyi mindent sikerült megvalósítanunk, a gyülekezet pedig él. Reméljük, örömteli híradásokkal tudunk majd szolgálni a jövőben is!