Egy sátor, egy templom
Ismered a mondókát? „Egy, megérett a meggy / Kettő, csipkebokorvessző / Három, te vagy az én párom.” Tudod folytatni? A számok a Bibliában is fontosak, és sokszor olyasmit is megtudhatunk általuk, amit másként talán észre sem vennénk.

Hány templom áll a településen, ahol laksz? Ha Budapesten vagy más nagyvárosban, valószínűleg annyi, hogy össze se tudod számolni. Ha kisebb városban vagy falun élsz, akkor is valószínű, hogy több templomtornyot látsz magasodni. Ritkábban fordul elő, hogy csak egy templom van, esetleg a kisebb falvakban. Az viszont elképzelhetetlen, hogy egész Magyarországon csak egyetlen templom legyen.
Pedig Izráelben, a bibliai időkben így volt: egyetlenegy templom épült, mégpedig Jeruzsálemben. Sőt! Kezdetben még kőtemplomuk sem volt a zsidóknak, hanem sátorban imádták Istent. Furcsa, ugye?
Igazából csak nekünk az, a zsidóknak egyáltalán nem volt furcsa, mivel ők is sátorban laktak. Egyiptomból menekültek éppen, és negyven évig bolyongtak a pusztában, mire elérték Kánaánt, a földet, amelyet Isten ígért nekik. Isten a vándorlás ideje alatt adta népének a Tízparancsolatot, amit biztosan te is ismersz. Megparancsolta azt is, hogy építsenek neki egy szent sátrat, ahol Mózes beszélhet az Úrral, és ahol elhelyezhetik a szövetség ládáját, amely a Tízparancsolat kőtábláit őrizte. Isten részletes útmutatást is adott a sátor elkészítéséhez, a legnemesebb anyagokat használták fel, a legjobb mesterek dolgoztak az elkészítésén. Pazar lett, de mégiscsak sátor. Így miután a zsidók letelepedtek, és Dávid lett a király, elhatározta, hogy templomot épít Istennek. Mert micsoda dolog az, hogy a király palotában lakik, Isten ládáját pedig sátorban őrzik? Nem is gondolta ezt rosszul Dávid, ám Istennek más volt a terve.
Nem Dávid építette meg hát a templomot, hanem a fia, Salamon. Mai szemmel Salamon temploma nem tűnne túl nagynak, hiszen nagyjából akkora volt, mint egy focipálya vagy egy sportcsarnok. Ám akkor ez hatalmas épületnek számított Izráelben, ráadásul a legnemesebb anyagokból építették. De nem a mérete vagy a felhalmozott kincsek jelentették a nép számára a templom értékét, hanem Isten jelenléte. A templom a vele való szövetség jelképe volt. A papok itt imádták Istent, és itt mutattak be neki áldozatot, és itt őrizték a szövetség ládáját. A zsidók számára a világon a legfontosabb épület mindig is a templom volt, hiszen ez volt az a hely, ahol Isten szólt hozzájuk. Amikor a babilóniai sereg fogságba vitte a zsidó népet, lerombolták.

A fogság után a hazatérő nép első dolga volt, hogy megépítse a templomot, hogy újra be lehessen mutatni áldozatot Istennek. A jeruzsálemi templom helyén ma csak kőfalat találsz, mert a rómaiak is lerombolták az épületet, amikor a zsidók fellázadtak ellenük. Jézus ezt látta előre. Egyszer, amikor kijött a templomból, és tovább akart menni, odaléptek hozzá a tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit. Ő azonban így szólt hozzájuk: „Látjátok mindezt? Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának” (Mt 24,1–2). Arról is tudunk Pál apostoltól, hogy „Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban” (ApCsel 17,24).
Ezért is lehet a zsidóknak sok zsinagógája, imaháza, a keresztyéneknek sok temploma, akár egy városon belül is. Mert nem az számít, hogy Istent milyen épületben imádjuk, hanem hogy megnyitjuk-e magunkat előtte, és akkor Isten temploma a szívünkben van (1Kor 3,16).