Idén nyáron a szokottnál is többet gondoltam Mátéra, a Jézus hívó szavára vámszedőből lett evangélistára, akinek megszólító erejű neve a héber eredetű latin Matthaeus, illetve görög Matthaiosz, vagyis: Isten ajándéka. Ez tökéletesen érzékelteti megtérésének csodával felérő természetét, hiszen pénzérméket számlálgató, realista férfiúból lett a Lélek embere, ezzel minden bibliaolvasó egyik lelki támasza és szeretetteljes tanítója.

Mert idén, 2024 hőségriadókkal, halálos vízi és közúti balesetekkel, felhőszakadásokba fulladó hangversenyekkel teli, életünk minden területén mégis sokszor agyonrendezvényezettnek tűnő nyarán, a különböző, sokszor tömeges, máskor kevesebb embert megmozgató világi és egyházi alkalmak képeit nézve különösen rossz érzések fogtak el. S korántsem azért, mintha a legcsekélyebb szerepelhetnék, afféle „hej, ha én is, én is köztetek mehetnék”, azaz kirekesztettségi fájdalom gyötört volna bennünket. Ellenkezőleg! Egyszerűen annyi történt, hogy nagyon féltettem az előadókat és a hallgatóságot! Istennek hála, az egyházi rendezvények nem fulladtak veszélyhelyzetekbe, de aggódásom mindenkire vonatkozott. Végül újra meg újra két olyan, Mátétól származó idézet menedékében nyugodtam meg, amelyek úgy hatottak rám, mint a többi között a szülővárosomban, Pécsett már egy ideje, s az idei kánikulában különösen égi áldásnak bizonyuló védőernyők látványa. E két idézet a következő: „Te pedig, amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van, és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván” (Mt 6,6, Károli-fordítás). A második, az elsővel mélységesen rokon citátum pedig a következő: „Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük!” (Mt 18,20, Károli-fordítás).

Feltétlenül érdemes figyelnünk arra, hogy az evangélista első üzenetében a „megfizet néked nyilván” nem az ingyen kegyelem megtagadása, nem arra vonatkozik, hogy a belső szobában imádkozók több „fizetséget” kapnak, mint a „stadionevangelizációk” sokszor félrevivő műfajáért lelkesedők, akik sokan kerültek már haszonleső álpróféták kezébe, nemcsak amerikai filmekben, hanem a valóságban is.

Hála Istennek, ilyesmiről nálunk szó sincs, legfeljebb arról, hogy a mindenáron látszani vágyás, a fokozott jelenléti kényszer sokak szemében fontosabb a nemegyszer ádáz nyári körülmények közötti kötelező óvatosságnál. A rendkívüli helyzetekben fontos körültekintéssel nemcsak és nem elsősorban önmagunknak és szeretteinknek tartozunk, hanem a minket e világra szólító Istennek, s az általa ránk bízott, nagyon változatos feladatoknak. Szándékosan kerülöm itt a „küldetés” szót, mert annak van valami, a gőghöz és a hiú és túlhajtott műkedveléshez, hamis önértékeléshez közeli, Máté szavainak világától távol álló íze.