Ahogy egy ravatalozóban látott falfestményen sétálnak a nők, gyermekek, férfiak a szűk ajtó felé, úgy sétálunk mi is Ervinnel Szatmárnémeti utcáján a nemrég avatott Petőfi Sándor-szoborhoz, ahova invitál. Hamar fény derül arra, hogy valójában a kórház, benne az onkológia előtti parkba tartunk, amelyet gyakorta meglátogatott néhai feleségével, Enikő Gyöngyvérrel. – Három éve a hatéves fiam azt kérdezte oviba menet ebben a parkban: – Anya sokat volt itt, ugye? – Igen – feleltem. – És most hol van? – A mennyországban. – Anya itt beteg volt? – Igen. – Ahol most van, ott beteg? – Nem. – Akkor jó! – zárta le a fiam.

A gyászfeldolgozás súlyosabb része nála ezzel megtörtént, már ha fel lehet dolgozni egy édesanya halálát – magyarázza a lelkipásztor.

A TEMPLOM, AMELY FELKAVAR

Sétánkban elérkezünk Szigetlankára. A Szilágyi Kálmán tervezte, nemrég felújított templom tornya meztelenül áll előttünk. Megkísért az érzés, hogy fel kellene öltöztetnünk, ne látszódjon a kilátójához vezető lépcső. Ugyanakkor ez számomra megjeleníti a gyülekezet lényegét is: aki erre néz, az ég felé tekint. De ehhez el kell fogadnunk a vasszerkezet nem mindennapi látványát: ami kint, az van bent. A félmondat Ervinnel folytatott beszélgetésünket is jellemezhetné.

A lelkipásztor 2017-ben vállalta el a szolgálatot Szigetlankán. Hét év alatt nyolcszázról ezerhatvankilencre nőtt a gyülekezet lélekszáma. Ervin a szószéken sem veti meg a humort, a családi tragédia után sem váltott stílust, gyülekezetében könnyűzenei keresztyén énekekkel is dicsérik Istent. Hangsúlyozza, hogy a szónoklatként előadott vagy a felolvasott igehirdetésekre nem tud odafigyelni, ezért saját gyakorlatából is mellőzi ezeket.

– A világjárvány idején sokan csatlakoztak hozzánk. Az evangéliumot csupán örömmel tudom hirdetni, és igyekszem nem unalmasan, habár a fiaim szerint mégis az vagyok... De ők már más generáció! – vágja ki magát a lelkipásztor, mire mindketten nevetni kezdünk. Ervinnek három fiúgyermeke van: Máté, aki tizenhat éves, a tizenkét esztendős Péter, valamint a kilencéves Tamás-Gergő.

Még a lelkipásztor is furcsának találja, hogy Enikővel diszkóban ismerkedtek meg, ráadásul halloween-partin. – Jó keresztyén közeg! – jegyzi meg velős iróniával. Harmad éves teológus volt Kolozsváron, amikor a barátok szó szerint kirángatták az asztal mellől, hogy elvigyék magukkal a szórakozóhelyre. Az éppen keserű Enikőt is a szobatársai cipelték el vigasztaló szándékkal. – Nem hiszek az első látásra fakadó szerelemben, viszont a diszkó közepén is látszott, hogy ez a lány különbözik a többiektől, a keresztyén kisugárzása, a szerénysége, a belülről fakadó szépsége azonnal megragadott – eleveníti fel. Három év udvarlás után mintegy tizennégy esztendőt élt együtt a Rácz házaspár.

Milyennek tartotta az életét a kórisme megállapításáig? – kérdezzük Ervintől.

– Áldottnak, sőt sikeresnek is, viszont reggeltől estig dolgoztam. Utólag bánom, hogy nem töltöttem több időt a családommal. Számtalanszor eszembe jutott, sőt vádoltam magam – ha jobban odafigyelek, ha sajtósként kevesebbet vállalok, talán elkerülhettük volna… Enikő érezte a problémát, mégis halogatta a kivizsgálást. Én sem figyeltem oda kellőképpen, és nem erőltettem, lehettem volna határozottabb – vallja meg.