Egy háromnapos, népes, az egyházi és világi tudományosságnak egyaránt tetsző debreceni Szenci Molnár-konferencia egyik előadójaként, amelyben ritka szép, megható perceket adott a 42. zsoltár első, majd két nappal később második versszakának közös eléneklése, jómagam Szenci Molnár Albert Imádságos könyvecskéjéről beszéltem. Ez a kiadvány a zürichi Joannes Frisius Christliches Betbüchleinjének (Zürich, 1600) magyarra fordított szövege. Igaz, 1621-ben jelent meg, de mondanivalója mindmáig üzenetértékű, különösen a keresztyén nők számára. Hiszen a pfalzi választófejedelmi székhelyhez, Heidelberghez a Kazimir-kollégiumban töltött diákévei óta hűségesen ragaszkodó Szenci Molnár Albert életének e meghatározó városában két asszonynak ajánlotta Imádságos könyvecskéjét, méghozzá nem is főrangúaknak. A játékos „könyvecske” kicsinyítő formával már önmagában bensőséges tartalmat sugall. Ajánlásának címzettje két különösen kegyes életű hitves, Mező Szegedi Gáspár Orsolyája és Krausz János Annája; mindkettő Szenci Molnár egy-egy tekintélyes nagyszombati (azaz Szenc közeli!) pártfogójának élete párja.