Miről „szól” a hallgatás?

„Az Irgalom arról szól, hogy az élet a jóakarat számára rendkívül terhes, nehezen gázolható elem, de a végén mégis elérhető valami igen szerény eredmény, diadal, ebben a lassú, lankadatlan gázolásban” – írja Németh László saját regényéről. Az idézetben a szól (valamiről) kifejezés használata pontos, szabatos, ez az értelme: írásmű tárgya (valami). Napjaink nyelvhasználatában azonban unos-untalan felbukkan – divatszóként – ez a szerkezet: „október 6-a nekünk arról szól, hogy...”; „A vita arról szól Európában, hogy a gyerekek nevelésének ügye kire tartozik”; ,a felvételi arról szól, hogy jussanak be az egyetemre”; „a pénteki meccs arról szól, hogy megtudjuk, hol tartunk”; „a konferencián minden arról szól majd, milyen új trendek születtek”; „a találkozás arról szól, hogy megnézd, akivel találkozol, tényleg az-e, akinek mondta magát”. S egy jelentéstaszítást hordozó példa: „A hallgatás arról szól, hogy túlságosan illetleneket kérdeztem?”

Tartalmas szavakkal: október 6-a nekünk azt üzeni (azt jelenti), számunkra az a tartalma; a vita azt hivatott eldönteni; a felvételi tétje, hogy...; a meccsen (a meccs végére – vagy végén – kiderül, a meccs megmutatja), hol tartunk; a konferencia tárgya, témája az lesz (a tanácskozáson végig arról beszélnek, arról tartanak előadásokat, azt ismertetik majd, hogy...); a találkozás alkalmat teremt arra, hogy megnézd... Illetve, kerülve a képzavart: a hallgatásnak az a jelentése (tartalma, értelme).

„A történet arról szól, hogy erről a területről kitiltják a járműveket" – olvasom. Márpedig itt nincs sztori (történet), és az nem is szól semmiről. Intézkedés van, s annak lényege: kitiltják a területről a járműveket.

S hogy „miről szól” ez a „történet”? Semmiről sem „szól”, és itt sincs „történet”; ez a cikk igyekszik rámutatni, gyakran pontatlanul használja a megszólaló a szól (valamiről) kifejezést, ezzel is szürkítve beszédét.