Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Csűrös András református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Célom, hogy a kulturális programok mellett a református életet is minél szélesebb körben megismertessem a cívisváros lakóival – tudatja Ökrös-Kovács Dóra, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség új kommunikációs vezetője.
Az aradi vesztőhelyet Kossuth nevezte „magyar Golgothának”. Nemzetünk ma is főt hajt az „aradiak” önfeláldozása, hazaszeretete és hitbeli példája előtt. Október 6. a naptárban nemzeti gyásznap, ifjúságunk már az iskolában megismeri a mártírok nevét. Emlékük azonban nem fedheti el azon ezrekét, akikről csak a történészek tudnak, sem azokét, akiknek helytállása a levéltárakban vagy a népi emlékezetben rejtőzik.
Az egyházasrádóci gyülekezet tradicionális, az istentisztelet akár iskolapéldája is lehetne a református liturgiának. Az alkalom után Pető Gábor Márk lelkipásztor kézfogással búcsúzik a hívektől. Többen maradnak még beszélgetni. Örömmel kezdte itt három éve a gyülekezetépítést a Pető házaspár: új alkalmakat indítottak, és falun szokatlan módszereket is bevetettek, hogy jobban megismerjék a közösség tagjait.
A dunamelléki egyházkerület egyik kiemelkedő eseményén több mint félezren vettek részt. A gyülekezeteket középpontba emelő zárónapon a főépület is igazi közösségi térré vált. Nagy érdeklődés kísérte a kórustalálkozót és a könyvbemutatót is.
Bőségben élünk, válogatunk. Ami nem elég megfelelő kényes ízlésünknek, kidobjuk. Másikat veszünk. Ételben, tárgyakban, eszközökben, energiában pazarolunk. Ami elromlott vagy régi, kidobjuk. Nem javítjuk, lomtalanítjuk. Veszünk egy rosszabb minőségű (tervezetten hamar elavuló), de divatos újat. Lehet kritizálni a világot, de mi történik az egyházban, mire tanítjuk mi a gyerekeket és az embereket?
Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.
A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. A heti bibliai szakaszhoz Hodossy-Takács Előd írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást nyújt a szöveg jobb értéséhez.
Újszövetségi emberként talán a legnagyobb küzdelmünk elhinni: egyszeri és megismételhetetlen, ezért a teendőnk csupán annyi, hogy Jézusra bízzuk az életünket, aki elé naponként letehetjük a bűneinket – vélekedik Hajdúné Tóth Lívia lovasberényi lelkipásztor. Hangsúlyozza, ha a körülöttünk lévők nem értékelik a teljes odaszánásunkat a szolgálatban, gondolkodjunk el, a helyünkön vagyunk-e.
Egy vendégházat vásároltak meg két éve, és azt minden előírásnak megfelelve alakították át idősek otthonának. Mindezt önerőből sikerült megvalósítani – újságolta a Porcsalmai Református Egyházközség fenntartásában működő Szociális Szolgáltató Központ intézményvezetője.
Azon gondolkodtam, nem kommunikálunk-e mi is – gyülekezetek, egyház – néha sután. „Gyere el egy evangelizációra, az ifibe, a gyülekezetbe, jó lesz!” De hogy mire készülj, mit tehetsz hozzá, hol lehet benne részed – ehhez nem adunk támpontokat. Vajon visszajön-e egy kínos élmény után az, aki egyszer készületlenül esett be?
Az Éden kertjén kívül az emberek közötti teret már nem az Isten jelenléte tölti ki, az immár az erőszak állandó lehetőségének tere. Kain azért ölte meg Ábelt, mert megtehette. A hatalom azért aláz meg, mert megteheti, mert az emberek közötti „légüres térben” nincs, ami neki ellenállna.
Az Ólomcukor velem egykorú szereplői szüleik sorsának nemcsak tanúi, hanem részesei is. Amikor 1968-ban a prágai tavasz zajlott, mi, fiatalok helyeseltük a csehszlovákiai reformokat – tekint vissza Tófalvy Éva nyugalmazott református lelkész, író, ainek eddigi életútja bővelkedik fordulatokban.
A XVIII. századi tudós, költő Kalmár György szép kifejezésével „drágakőnél gyönyörűbb” édes anyanyelvünket gyakran keseríti pontatlan, félreérthető fogalmazás, idegenszerűség, stílustalanság. A beszéd, az írás szürkül, gondot okoz a megfelelő szó meglelése. Anyanyelvi kapuőr rovatunkban Arany Lajos óvja-védi közös kincsünket.
„»Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.« Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint magadat.« E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
– Szokták mondani, minden hívő ember mögött áll egy áldott emlékű hívő nagymama. Mögöttem kettő állt, példaképeim voltak a hitben. Egyikük mindig kikérdezett, miről szólt az Ige. Azért tette, hogy jobban megértsem a lényeget, és az bevésődjön egy életre.
Húsvéti körlevél a Magyar Református Egyház minden gyülekezete és intézménye számára
Egyházunk a Feltámadottat, Isten igazságát, az életet és a megváltást hirdeti a felbolydult, háborúba rohanó, káoszba sodródó világban is. A húsvét üzenete, hogy Isten megfékezi a gonosz erőket, és megszabadítja az embert.
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a két héten Czanik Péter nyugalmazott református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Három és fél évszázada született II. Rákóczi Ferenc. A szabadságharc vezére a felekezeti békét kereső keresztyénként is figyelmet érdemel. Személyi titkárának is hívő reformátust választott: Ráday Pált. A jubileumot országos és határokon átívelő emlékév köszönti. Hogy mit jelent ma fejedelem ő öröksége, hogyan őrzi emlékét Sárospatak, erről Dienes Dénes egyháztörténész, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem rektorhelyettese beszélt.
Közvetlenül tőle kérdezte meg, ő-e a Krisztus. Amikor Jézus kimondta: „Én vagyok”, ez elegendőnek bizonyult az elítéléshez. E kijelentés döntött a sorsáról. Ez nem puszta válasz volt: az a név hangzott el, amellyel Isten maga mutatkozott be – az örökkévaló, önmagában létező Úr neve, amelyet Izráel különös tisztelettel őrzött. Nem azért ítélték el, mert félreértették. Hanem mert nagyon is jól értették.