A tanév elején felröppent a híre, hogy az egyik nagy egyetem gólyatáborában a szokásosnál is megalázóbban bántak az elsős egyetemistákkal. Rövid ideig hangos volt a sajtó a hasonló történetektől. Kiderült, hogy bár az eset kirívó, de nem először történt ilyesmi, és más egyetemeken sem nagyon különbözik a helyzet. A felháborodásra kirendelt felháborodók felháborodtak, az oldalak szerint ügyeletes megmondók megmondták, amit meg kellett mondani. A szakértők keresték a magyarázatot, a sok évtizedes vagy -százados hagyományoktól a beavatási rítusok párhuzamain keresztül a szociális vagy pszichés tényezőkig számos szempont elhangzott. A „kommentszekció” ismét lelkesen nyilvánított véleményt, és újfent kiderült, hogy a problémakör szakértőinek száma milliókra tehető. Az illető egyetem vezetősége pedig biztosította a nagyérdeműt arról, hogy jövőre minden másképp lesz. Ez is, mint minden csoda, három napig tartott, aztán jött a következő.

Számtalan, sőt egyre több ilyen történet van manapság, amelyek arról szólnak, hogy valakik, akiknek – ha csak annyi is, mint egy portásnak, de – hatalom adatik a kezébe, ezzel visszaélve arra használják, hogy embertársaik fölé kerekedjenek, és megalázzák az alájuk vetetteket. A jelenség persze nem új. A hatalom mindig is óriási kísértés volt az embernek,