Télen kezdtük az óvodát, így nem volt mintánk arról, milyen is a Szent Mihály-nap. Az óvónők annyit mondtak: jöjjünk. Apa nem ért rá – úgy emlékszem, bibliaórát tartott –, én beestem munkából. Senki nem mondta, hogy ott műsort adnak a gyerekek, hogy kézműves vásár és zsákbamacska is lesz, és az itteni költésekkel lehet támogatni az intézményt. Ahogy senki nem mondta, hogy a süti, langalló, gofri és egyéb nyalánkságok is ilyen támogató jelleggel vásárolhatók. Én meg úgy értem oda, mint mindenhova szoktam: készpénz nélkül. Dühös voltam. Ha egy kicsit több szót szánnak rá, akkor talán mi, új szülők nem égünk le a többiek, meg a gyerekünk előtt, esetleg megspórolnak nekünk pár kör hisztit.

Idén – már tudva a részleteket – készültem. Át tudtam gondolni, hogy ennek az eseménynek melyik részéhez tudok a leginkább hozzájárulni, sütit vállaljak-e, vagy mást. Idejében veszek ki pénzt a számlámról. És mindketten megyünk! De mivel láttam, hogy az új szülők pont olyan homályban vannak, mint mi voltunk előző évben, a szülői Facebook-csoportban leírtam röviden az esemény összetevőit.

Tündér óvó nénijeink ugyan mindent megtesznek, messze továbbmenően, mint amit más intézményekből hallok: kreativitásuk ott van a falon a gyerekek műveiben és a műsorokban, dalokban, mondókákban, vagy abban, ahogy próbálják alvásra bírni az én kis ellenállómat. De úgy tűnik, nem a tájékoztatás a fő erősségük. Vagy csak olyan összetett az esemény, hogy maguk sem tudják, honnan kezdjék a magyarázatot.

Azon gondolkodtam, nem kommunikálunk-e mi is – gyülekezetek, egyház – néha hasonlóan sután. „Gyere el egy evangelizációra, az ifibe, a gyülekezetbe, jó lesz!” De hogy mire készülj, mit tehetsz hozzá, hol lehet benne részed – ehhez nem adunk támpontokat. Vajon visszajön-e egy kínos élmény után az, aki egyszer készületlenül esett be, és pontosan úgy érezte magát, mint én az első Mihály-napi vásárunkon?

Talán ha lát képeket, úgy el tudja képzelni, egyáltalán hol lesz, kik lesznek ott és azok hogyan öltözködnek. Lesz-e ott étel, innivaló, mosdó, és kell-e olvasószemüveg… Talán ha van egy plakát, amelyen legalább címszavakban fel van sorolva, mi várható. Vagy ha akár botladozó szavakkal, de megpróbáljuk elmagyarázni, mi minden történik ott egy alkalmon. Akkor talán könnyebben találja meg magát benne. Vagy dönt felelősen a távolmaradás mellett.

Még jobb kérni. Ismeretlen helyen könnyebben érzi jól, valami részének magát az ember, ha kap egy aprócska szerepet. „Ez itt az éneklap, segítenél adni belőle másoknak?” „Összeszedem a poharakat, tudnál te is hozni velem egy párat?”

Mihály arkangyal egyébként a mennyei hadak vezére, és azt mondják, a kardja mindent legyőz. Segítsük úgy a közösségeinket a hívogatásban, hogy Mihály kardja az ember elemi szorongásait és a könnyebb útra törekvését is legyőzze!