„Így szól az Úr…” Haggeus könyvében huszonnyolcszor szerepel ez a kifejezés. Nagyon erős mondanivalója, hogy Isten szól. Nem néma Urunk van nekünk, hanem olyan, aki folyton kommunikál velünk. Szentlelke és Igéje, a természet és a csodái által, egymás által, az egyház és a gyülekezet által. A keresztyén közösség bűne az, ha néma marad, vagy ha elnémítja az Úr Igéjének a hangját. Letekeri a hangerejét. Az Úr szólt Haggeus próféta által. Alázatosan, de tegyük hozzá: szól ma is. A hívők által szól ma is, amikor odafordulunk az elesettekhez, a nehéz helyzetben lévőkhöz. Az Úr Igéje ma is szól. Sokan sokféleképpen próbálják elhallgatni és elhallgattatni, de Isten ereje az erőtlenségében ér célhoz. Méltányoljuk-e, hogy az Úr, aki egyetlen szavával bolygókat hoz létre, hozzánk is szól? Van igénye arra, hogy nekünk is üzenetet mondjon. Örömhírt! Becsüljük meg az élő Igét! Haggeus próféta az Ószövetség történetének „üresjáratában” szólal meg. Már elmúltak a régi próféták, jönnek az újak. A nép elkezdte felépíteni a várost, de nem jutnak egyről a kettőre. Haggeus felhívja a figyelmet: azért nem, mert nem hallják meg Isten szavát. Halld meg, és cselekedj!

Mt 28,11–15

99. zsoltár

Mitől lenne nagyobb a második templom az elsőhöz képest? Hiszen tudjuk, méretben, tekintélyben sokkal kisebb volt a salamoninál. Akkor miért mondja Haggeus, hogy nagyobb lesz e templom dicsősége, mint a korábbié volt? Precízebben végzik el majd a papi szertartásokat? Nagyobb hittel mennek be, mint korábban? Egyikre sem tudunk igennel felelni. Egyetlen ok lehet, ami miatt dicsőbb lesz: nagyobb ember fog benne járni Salamonnál, és meghatározóbb események történnek benne. Bár Heródes átépíti, mégis itt találkozik Zakariás Gábriellel, itt találja meg a tizenkét éves Jézust édesanyja, itt hasad ketté a kárpit. És itt találkoznak a keresztyének. Ebből is látszik, hogy Haggeus az Úrtól vette mindazt, amit elmondott. Isten szavai sokszor nem azonnal nyernek értelmet. Ezt a templomot Jézus fogja helyre tenni, amikor a kufárság szellemiségét kiűzi. Ez a templom befogadja majd a feltámadott Lázárt, kinyitja ajtóit a vakok, sánták előtt. Befogadja az apostolok által meggyógyított bénát. Gyülekezőhelyük lesz az első keresztyéneknek. Puritán lesz, szegényesebb, de nagyobb lesz a dicsősége, mint az elsőnek volt! Mert nem kincsekkel, hanem Isten Lelkével lesz betöltve. A legnagyobb dicsősége egy templomnak, ha Krisztus jelen van benne. És a lelki templomunk is akkor ragyog a legszebben, ha maga a Mester lakozik benne. Lelkem bennetek marad!

Mt 28,16–20

346. dicséret

Szégyen. Sok jut belőle az embernek, mire felnőtt lesz. Ezt az érzést a magyar közoktatás és annyi, annyi ember belénk táplálja. Hányszor éreztem gyermekként is a felnőttek részéről inkább megszégyenítést, mintsem szeretetet! Hányszor szólunk rá illetéktelenül, kendőzetlenül, s bizony, visszataszító módon is a másikra! Hány ahogy képzeli..." kezdetű mondat zavart ki embereket a templomból, gyülekezetből! Tett idegenné ott, ahol otthonra kellett volna találniuk. Viszont Isten meghív arra, hogy ne szégyenkezzünk. Ne restelljük azt, ha megvalljuk az evangéliumot, azt, hogy életünket átformálja az örömhír. A kínos érzés helyett nekünk Krisztusban öröm jutott. Ne szégyelljük, ha a bűnt bűnnek nevezzük, ha örömünk van Krisztusban! Pál apostol nem szégyellte Krisztus evangéliumát – nincs is miért! Sőt, mennyire szép, ha vállaljuk is azt, hogy megtértek vagyunk. Isten ereje az, amely nemcsak a bajban, a szégyenben segít meg minket, hanem átsegít a dilemmán is, hogy beszéljek-e Krisztusról és az ő szeretetéről. Adja az Úr, hogy megvalljuk szép, örömmel átitatott hitünket!

Ruth 1

67. zsoltár

A TikTokon Platón vagy Arisztotelész nem lenne népszerű. Ma a bolond lett a bölcs, és a bölcs lett a bolond – meglátszik ez az anyagi megbecsülésen is. A régész kevesebbet keres, mint az ásatáson vele dolgozó kubikos. Mindenhol a könnyű pénzszerzést magasztalják, jobb esetben a tudást. De hol van a bölcsesség? Hányszor járunk mi is úgy, hogy bölcset akarunk szólni, és bolondság lesz belőle! Hányszor vagyunk inkább bolondok, mintsem bölcsek. Hallgatunk, amikor szólni kellene, és szólunk, amikor a bölcs néma. Jézus történeteiben a legokosabbak, legolvasottabbak többsége nem nyitja meg a szívét Krisztusnak; ellentétben a vakokkal, az egyszerű halászokkal, a „zárójelbe tett” asszonyokkal, a kétes hírűekkel. Az idős írástudók helyett a fiatal halászok állnak Krisztus oldalán. A bölcsesség nem korral jár. Az életünkben Isten félelme, tekintélye ad bölcsességet. A szembesülésünk élettel és halállal. Nem a tapasztalat, hanem a hitben járás lesz áldássá. Sok bölcs fiatalt és bolond időset ismerhetek, de számos bölcs időset és bolond fiatalt is. A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, Isten ismerete. A Szentlélek megismerése, elfogadása segít nekünk, hogy saját bolondságunkkal felhagyva elfogadjuk a másik ember bolondozásait, és tudjuk őt szeretni.

Ruth 2

168. dicséret

Az igeszakasz azzal szembesít bennünket, hogy mindannyian bűnösök vagyunk. De Isten nem éri be ennyivel. Ebből az alapállapotból akar minket kiváltani, ezért váltott meg minket Krisztus. Isten igazságos ítélete mindenkihez elérkezik. Ő mégis megtérésre hív. Mégis úgy döntött, megkönyörül rajtunk. Isten mégis a jóságára támaszkodik. Mégis ösztönöz minket, pedig annyi minden demotiválhatna! Isten hosszútűrő, és mindenkit hív, hiszen az Úr nem személyválogató. A megtérés a bűnbánatból ered, amikor szembesülünk önmagunk kicsinységével és Isten végtelen jóságával. Az Isten kegyelmével való találkozás közben viszont ez az igeszakasz felhívja a figyelmet a cselekedeteink fontosságára. Nem lehet csak „papolni”, miközben tetteink álságosak és gonoszak. Az egyháznak világítania kell a világban – ezt pedig az evangélium hirdetésével teszi. Ám az evangéliumot nem csak a szószékről hirdetjük, annál inkább a tetteinkkel, az egymáshoz való viszonyulásunkkal. Boldog az a közösség, amely gyümölcsöt terem, mert akkor még élet van benne!

Ruth 3

157. dicséret

A XX. században sokat vitatkoztak azon, amit Izrael állam törvényileg leír. Ki a zsidó? De Pál apostol a zsidósággal foglalkozásról gyorsan átevez a keresztyénségről való gondolkozásra. Ki a keresztyén? Aki Krisztushoz tartozik. A jegygyűrű annak a jele, hogy már egymáshoz tartozunk. Már nem engedek mást a közelembe ismerkedés céljából. Akinek a szívében ott van a Szentlélek, az bizonyos dolgokra határozottan nemet mond. Boldog hitbeli megtapasztalásom volt, amikor igent mondtam, de még boldogabb, amikor nemet mondhattam valamire! A bűnre, az önzésre, a képmutatásra – arra, amikor valaki a betűt követi, nem a Lelket. Mi, reformátusok sokszor hivatkozunk a betűre – de vajon Lélekkel telt szívvel tesszük? Sok bibliai idézet szerepel egy-egy református templomban, közösségi beszámolóban – de van-e ott ugyanennyi szeretet és megbecsülés? Ahol a Szentlélek van, ott nem elég a Biblia betűje, ott ugyanennyi elfogadás és megbocsátás, Krisztus lelke és lelkülete kell. A gyülekezeteink sem a toronytól és az énekeskönyvtől válnak reformátussá, hanem attól, ami a szívben van. Amit Isten már eleve elkészített számunkra. A gyülekezetünk szívében a Szentléleknek kell lennie. Ő a középpont, nem a „tiszteletes úr”, nem is az aktuális projekt vagy a főgondnok. Hanem Krisztus. Úgy éljünk és imádkozzunk, hogy olyan közösségünk legyen, amelynek a szívében a minket és mindent betöltő Szentlélek legyen.

Ruth 4

842. dicséret

Hányszor tapasztaljuk, hogy a keresztyénségen belül is összekeverik az evangélium és a törvény fontosságát! A keresztyén középiskolai diákok nagy részének az istenképe törvénykező, ítélő Istenről árulkodik. Hányszor tapasztaljuk, hogy a magukat vallásosnak mondók is inkább erkölcsi alapon ítélkeznek, semmint az evangéliumot hirdetnék. Fontos a keresztyénség erkölcsi igazsága, de ez nem szoríthatja háttérbe az evangélium hirdetését! Az erkölcstelenségek felhívhatják a figyelmet a bűnös állapotunkra. Ez viszont nem a cselekedeteink számából és minőségéből adódik, hanem örökölt, eredendő emberi állapotunkból. Ezért is szorul rá mindenki Jézus Krisztus megváltására. Nincs olyan ember, aki jobban vagy kevésbé szorulna rá a megváltásra, hiszen mindannyian bűnt örököltünk. Ennek felismeréséből nem frusztráltság vagy törvénykezés ered, hanem bűnbánat és megtérés. Boldog ember az, aki felismerte bűnös állapotát! Boldog ember az, aki le tudta tenni bűneit a Megváltó kezébe!

1Sám 11

261. dicséret