Az ezeréves falu – hirdeti honlapján a Tolna vármegyei Madocsa. Az ezer évet a település neve első írásos említésének keltezésétől számítják, amely 1019. Izgalmas évezred volt, első évszázadában bencés apátságot alapítottak Madocsán, jelentősége akkor Esztergomhoz és Kalocsához volt mérhető. Az Árpád-kori kéttornyú templom a hagyomány szerint 1560-ban vált reformátussá, mintegy száz évig adott otthont a reformált hitre áttért falu híveinek, akik a XVII. század végén a környező nádasokba, erdőkbe menekültek a török hódítók elől. Az oszmánok feldúlták, kifosztották és felgyújtották Madocsát és templomát. A vallás és a hit ekkor is fontos maradt a helyi reformátusoknak: a falu honlapja szerint a XX. században is élt olyan madocsai ember, aki ismerte még azt az öreg fát az Ordasi-szigetben, amely alatt úrvacsorát vettek a török elől bujdosók.

A dúlás utáni évtizedekben még állt a templom, de két tornyából már csak az egyik volt meg, köveit a soron következő időszakban elhordták: azokból épült meg például a bölcskei katolikus templom és a paplak 1796-ban. Ez idő tájt döntött úgy a falu, hogy új templomot emelnek a régi romjain, így 1803–1806 között felépítették a még álló torony mellé a mai templomhajót. Első harangját, a csaknem hatszáz kilogrammos „nagyharangot” 1832-ben öntötték Pesten, a másodikat, a háromszáz kilogrammos „kicsit” majd húsz évvel később. Harmadik harangját, amelynek súlya a feljegyzések szerint elérte az egy tonnát, a második világháborúban rekvirálták.