Keveseknek ilyen a személyisége. Gondoljunk csak a prófétákra, akik közül többen heves természetűek voltak, de Isten sokszor éppen ezáltal tudta felhasználni őket egy-egy feladatra. És valószínűleg úgy nem tudták volna megtenni, amit az Úr kér tőlük, ha angyali mosollyal az arcukon igyekeztek volna elkerülni minden konfliktust. Isten felhasználta a személyiségjegyeiket az ő szava hirdetésére.

A SZEMÉLYISÉGED KÍSÉRTÉSEIBŐL ADÓDHATNAK A LEGNAGYOBB LEHETŐSÉGEK

Az újonnan megtérők sokszor gondolják úgy, hogy mindent el kell hagyniuk, amik ők addig voltak. Radikálisan megváltoztatják az életüket, eltávolodnak az addigi barátaiktól, abbahagyják a hobbijaikat, elkezdenek másképp öltözködni, és ha megbántják őket, csak magukba fojtják a haragot, mindenért elnézést kérnek, és halmozzák a napi jó cselekedeteket. Felveszik a „bocsánat, hogy létezem” attitűdöt, mert úgy hiszik, ezt jelenti keresztyénnek lenni. A baj az, hogy ez sokaknak csak külső elvárás, olyan maszk, amelyet azért öltenek magukra, mert azt gondolják, keresztyénként ilyenné kell válniuk.

Csakhogy Isten nem véletlenül teremtett kit ilyennek, kit olyannak. Nem kell minden személyiségjegyünket bűnnek tartani, óemberinek bélyegezni, és mindent kidobni az életünkből, hiszen Pál is azt írja: „…mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg…” (1Thessz 5,21) Ha valamit lehet jóra használni, azt nem kell kidobni. Ráadásul időnként éppen abból erednek a legnagyobb lehetőségek, amit elsőként dobnánk ki az életünkből, mert azt látjuk a legnagyobb kísértésnek. Apollós szónok volt, szeretett kiállni az emberek elé. Talán azért alakult ki nála ez, mert élvezte, hogy ő lehet a középpontban, mindenki rá figyel, megtapsolják a szónoki tudását. De elindult a hit útján, és először Keresztelő János tanításait hirdette, majd miután Akvila és Priszcilla maguk mellé vették és elmagyarázták neki az evangéliumot, már Jézus Krisztus Igéjéről kezdett beszélni.