... és a keresztyén hitnek nem kellene szemben állniuk egymással. Mégis vannak hívő emberek, akiknél ez a két érték konfliktusba kerül. Jézus Krisztusnak nincs határozottan megfogalmazott tanítása arról, hogy a tanítványai hogyan és mennyire legyenek hazafiak. Nem buzdított lázadásra, sem szabadságharcra fegyverrel felszerelkezve az elnyomó és aktuá lisan rajtuk uralkodó rómaiak ellen. De azt sem mondta, hogy mindent némán tűrni kell az idegen hatalomtól. Akkor milyen legyen Krisztus követője?

Hogyan nézzünk a történelemre, a szabadságharcokra, hogyan emlékezzünk hőseinkre, akik fegyverrel küzdöttek, és életüket is áldozták a magyar szabadságért? Tisztelettel adózunk a mártírok emlékének. Mi is aktívan részt akarunk venni a történelem alakításában. Mégsem fegyverrel akarunk változást, igazságos jövőt. Hivatásunk a béketeremtés egyéni kapcsolatainkban, a családunkban, a nemzetünkben és a nemzetek között is.

A krisztusi igazságot és szeretetet okosan szeretnénk képviselni. Jézus magatartása és szavai, különösen Máté evangéliumában, arra mutatnak, hogy elsősorban Izráel házának elveszett juhaihoz jött, és nem tartotta jónak, hogy a „fiak kenyerét a kutyáknak” adja (Mt 15,21–28). János evangéliuma ugyanakkor mindjárt a prológusban megállapítja, hogy „az övéihez jött, de az övéi nem fogadták be őt” (Jn 1,9). Sír Jeruzsálem felett, mert népe nem hallgatott a meghívásra, amikor össze akarta gyűjteni őket (Lk 19, 41–44). Jézus elsősorban saját népéhez jött, mégis a világ Megváltója.

Az első missziói útra így indította el a tanítványait: „A tizenkettőt küldte ki Jézus, megparancsolva nekik: Pogányokhoz vezető útra ne térjetek, samaritánusok városába ne menjetek be, inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz!” (Mt 10,5) Föltámadása után viszont, mielőtt elhagyta a földet, a nagy missziói parancsa már minden népnek szól: „tegyetek tanítvánnyá minden népet...” (Mt 28,19) Ebben a dialektikus feszültségben érzékeljük, hogy Emberfiaként a zsidósághoz jött, hogy Izráel betöltse azt a küldetését, amelyet már Ábrahám megkapott (1Móz 12,3), hogy áldás legyen a népek között, Isten Fiaként pedig az egész emberiséget magához ölelte.

Miből adódik a konfliktus a hazafiság és a keresztyénség között? Abból, ha a hazaszeretet már nem csupán építi a saját népét és védelmezi az országát, múltját, történelmét, hanem szélsőségesen elfogult, más népeket megvet és gyűlöl, és feladja keresztyén hitünk lényegét. Abból születnek a háborúk. Érdekes, hogy a tanítványok az utolsó vacsorára két kardot is vittek (Lk 22,38). Miért?

(folytatjuk)